Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3-4. szám - A biztosítási szerződések körüli visszaélések meggátlásáról

JOGGYAKORLAT. 12? ból folyó öröklési jogokra (hitvestársi öröklés, özvegyi öröklés, özvegyi jog) is, mert ebeknek is a házassági életközösség az alapja. (1929 XII. 9.) II. 1. A kényszerhelyzet fogalmi meghatározását találjuk egy bizonyos szolgálati időre járó fizetésről való lemondás elbírálása kapcsán a következőkben. A Kúria szerint valamely okiratban foglalt nyilatkozat kényszerhelyzet alapján akkor érvényteleníthető, ha az okirat aláíróját testi épségét vagy lényeges vagyoni helyzetét veszélyeztető jogellenes fenyegetéssel bírták rá az aláírásra, ha az aláírónak a, félelemre alapos oka volt, és a másik fél az ő szorult helyzetét felismerve és kihasználva, ránézve káros cselekmény elkövetésére bírta őt rá, vagyis, ha a kényszerhelyzet oly nagyfokú és ellenállhatatlan erejű volt, hogy azt a rendes jogvédelmi eszközökkel elhárítani nem lehetett és annak következtében az okiratot aláíró fél az aláíráskor akaratának szabad gyakorlásában gátolva volt. (Kúria P. II. 4509/928, 1930 L 30.) Vájjon ilyen esetben nem kellene mérlegelni azt is, hogy miként ítéli meg a helyzetet maga az ügyletkötő fél szubjektíve a konkrét körülmények között, s főleg azt, hogy lehetett-e tiszta képe a helyzetről, s tudatában lehetett-e mindaz, amit a Kúria felsorol ?! 2. Az óvadék kérdése nehéz gazdasági viszonyaink között különös jelentőséget nyert. Nagyfontosságúnak kell tehát tekintenünk az óvadék visszaszolgáltatása kérdésében hozott P. VI. 3245/1929. sz. kúriai határozatot. Az óvadék ugyan csakis a; általa biztosítani célzott kötelezettségek teljesítése után szolgáltatandó feltétlenül vissza, abban az esetben azonban, ha az adós vagy nem akar, vagy már nem tudhat megfelelően teljesíteni, a szerződéses hitelező — amennyiben követelése csak a biztosíték egy részének az igénybevételét teszi szükségessé — az óvadék meghaladó részének visszaszolgáltatását jogosan meg nem tagadhatja és igénye érvényesítésének elmulasztásával vagy külön perre utaló fenntartásával sikerrel azt sem zárhatja ki, hogy a perbíróság ugyanazon per keretében eldönthesse azt a kérdést is, hogy az óvadékkal szemben kifogásként felhozott, de számszerűleg meg nem jelölt ellenkövetelés milyen összeg erejéig számolható el, következésképpen, hogy az óvadékból milyen összeg szükséges az óvadékot nyújtott felet terhelő kötelezettség kiegyenlítéséhez- (1930 I. 15.) 3. A háború utáni jogélet a szabad forgalomtól eltávolodás és az engedélyrendszer jegyében fejlődött ki, helyesen, talán fejlődött vissza. A különböző engedélyek, jóváhagyások kieszközlése, illetve meggátlása, szerződések kötelező bemutatásának elmaradása jó alkalmat nyújt azután annak, aki a szerző-