Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3-4. szám - A biztosítási szerződések körüli visszaélések meggátlásáról

I 22 JOGGYAKORLAT. Nem akarunk a kérdés erkölcsi oldalával foglalkozni. így csak aggodalmunkat fejezzük ki ismét, s utalunk aláhúzottan arra, hogy a tételes törvény expressis verbis kimondja (81. § 2. bekezdés): «Az a körülmény, hogy a felbontást kérő házasfél ellen is forog fenn bontó ok, a kereseti jogot ki nem zárja.» Már pedig, mintha ez az ítélet a fenti törvényhellyel szemben a 80. § utolsó bekezdését kissé tágan értelmezné. És még egyszer a feldúltság! Házasfelek, akik ily lélekemelő, gyönyörű életet élnek — persze ma már vagy négy éve "különváltan — levelezésük «gazemberség» stb. kitételekkel telve, talán még megbékülhetnek, mindent feledve folytathatják az együttélést?! Képzelhető ez?! Úgy véljük, nem! Már pedig kizárólag ez lehet a feldúltság mértéke. S ha mégsem állítják vissza az együttélést? Akkor egy újabb per indul annak demonstrálására, hogy a feldúltság mégis csak fennforog. 2. A nő nem érvényesítette a bontóperben a végleges nőtartás iránti igényét, jogfenntartással sem élt. Utóbb mégis keresetet indít férje ellen végleges nőtartás iránt, mert előadása szerint férje a bontóper után ily irányú kötelezettséget vállalt. A m. kir. Kúria jogi felfogása szerint a házasság felbontása után a bontóperben nem érvényesített végleges tartás vitatása rendén a kérdés lényeges rés\e a tartási kötelezettségvállaláson nyugszik és a tartás kötelemszülő vállalásához elegendő minden oly komoly kijelentés, amely a végleges tartás vállalását — a~ összeg megjelölése nélkül is — kimeríti. (Kúria P III. 3 892/1928. 19 3 o. I. 14.) 3. A Ht. életbelépte előtti ú. n. szentszéki elválasztó ítéletek — megkülönböztetendők a Ht. VI. fej. sz. ágy- és asztaltól való elválástól — vagyonjogi hatálya tekintetében igen érdekes a Kúria P. I. 58^/1928. sz. ítéletében foglalt megállapítás. Ha u. i. az ily elválasztó ítéletnek a Ht. 141. §-a értelmében felbontó ítéletté való átalakítását a felek nem kérték, a házasság — tekintettel a Ht. 88. §-ra is — az egyik házastárs haláláig fennáll. Azonban a Ht. 105. §-ának 2. bekezdése értelmében az ágytól és asztaltól való elválás (a VI. fejedet szerinti) a vagyonjogi viszonyok tekintetében a felbontó ítélet joghatályával bír, s a Ht. 141. §-ának abból a rendelkezéséből következtetve, hogy a törvény életbelépte előtt hozott elválasztó (szentszéki) ítéletnek felbontó ítéletté átváltoztatása is kérhető, ha az elválasztás alapjául olyan tény szolgált, amelyet a Ht. bontó okul elfogadott, ez a joghatály a most említett feltételtől függően a Ht. életbelépte előtt hozott elválasztó (szentszéki) ítéletekre is kiterjed. Még pedig a törvény megszorító rendelkezésének hiányában a házassággal összefüggő minden vagyonjogi jogviszonyra, tehát a házassági viszony-