Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3-4. szám - A biztosítási szerződések körüli visszaélések meggátlásáról

1 20 DF TÓTH LÁSZLÓ. követelést jogtalannak tartja és ellenmondással kíván élni, ellenmondását nyolc nap alatt adja be, jelölje meg ellenmondásában mindazon körülményeket, melyekkel védekezni kíván, közölje az ellenmondást ugyancsak nyolc nap alatt ajánlott levélben a hitelezővel és egyúttal ellenmondás esetére a tárgyalási határnapot is kitűzném. E fizetési parancs egy példánya természetesen a hitelezőnek is kiadandó volna. Ezzel az intézkedéssel a törvényes halasztási lehetőséget minimális időre csökkenteném le. Tisztában volna az adós azzal, hogy amennyiben ellenmondással él a már kitűzött határnapon — ha védekezése nem alapos — elmarasztalják. Kimondanám azt is, hogy amennyiben az adós ellenmondásában védekezését egyáltalában' nem, vagy csak hiányosan terjesztette elő s e miatt a tárgyalás elhalasztása válna szükségessé, a per kimenetelétől függetlenül és azonnal marasztalandó a tárgyalás költségeiben. Az elkésett ellenmondás egyáltalán nem volna figyelembe veendő. Igaz, hogy az az intézkedés a perújítások számát valamivel növelné. A perújítások azonban az átlagos pertartamot nem hosszabbítják meg s ezért az, hogy a perújítások száma némileg megnövekedett, aggályra okot nem ad. Kétségtelen az is, hogy ennek az új rendszernek a megvalósítása esetén a járásbírósági központi irodának nyilvántartási munkatöbblete jelentkeznék: ugyanis ellenőrizni kellene, hogy mely fizetési parancsok azok, amelyeknél a jogerősség beállt s ezekről kifüggesztendő jegyzékeket készítene — rendszeresítendő átvételi elismervényes levelezőlap blankettán, melybe csak az ügyszám volna bevezetendő — értesítené a kellő időben befutott ellenmondásról a hitelezőt. E rendszer mellett tehát arról, hogy a perfelvételi tárgyaláson meg kell jelennie a hitelező kétszeresen, az adós ajánlott levélben foglalt bíróságon kívüli értesítésével és a bírósági iroda fentebb említett levelező lapjával értesülne. Az adós részére az értesítés csak magában a fizetési parancsban foglaltatnék a fentiek szerint. Megvallom, hogy ezt a rendszert a mai kézbesítési mód mellett keresztülvihetőnek egyáltalán nem tartom és e rendszer bevezetésének előfeltételeként a postai kézbesítést teszem. Ez a kézbesítés gyors és éppen ezért erre a fizetési parancs kibocsátására irányuló kérelem beadásának időpontja és az abban kitűzött határnap időpontja közötti időtartamot postai kézbesítés mellett három hétnél hosszabbra nem kellene tenni. Megszüntetném azt az állapotot, hogy az olyan ügyekben, amelyekben a kézbesítés az adós részére nem sikerült a perfelvételi tárgyaláson'a hitelezőnek meg kelljen jelennie, kimondván, hogy