Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3-4. szám - A nemvagyoni kár kérdéséhez

1 lO DE SCHWARTZ TIBOR. Utalok ezzel kapcsolatban még dr. Beck Salamon 1 fejtegetéseire, ki szintén a fenti elvet vallja. Kiemelendőnek tartom még azt, hogy a fenti álláspont helyességét megerősíti még az a körülmény is, hogy ha általánosságban magunkévá tesszük. Lisztnek a Deliktobligációkkal kapcsolatos azt a tételét, hogy a kártérítés tanában mint végcél az is szerepel, hogy azáltal a jogrend biztosíttassák; nem szorul bővebb magyarázatra, hogy a nemvagyoni kártérítési kötelezettségnél a fenti tétel még inkább megáll, ésebből is csak az a következtetés vonható le, hogy még a magasabb jogpolitikai szempontok is azt indikálják, hogy a nemvagyoni kár érvényesíthetősége ne hozassék kapcsolatba a vagyoni kár tényleges fennforgásával. Mint általában a káztérítésnél, úgy a S. T. 39. §-ának alkalmazásánál is előfeltétel, hogy a bekövetkezett nemvagyoni kár causális összefüggésben lett légyen a vonatkozó sajtóközleménnyel. Ez ténykérdés, mely mindig csak az összes körülmények szorgos és beható mérlegelése mellett dönthető el. Tudvalévő, hogy a S. T. 39. §-a, valamint a Mjogi javaslat 1 1 14-a a nemvagyoni kár megállapításánál megköveteli, hogy a «követelés, tekintettel az eset körülményeire, a méltányosságnak megfeleljen». Itt tehát egy további bírói cognició szükséges az eset körülményeit illetőleg. Ha és amennyiben a nemvagyoni kár iránti per a S. T. 39. §-a alapján polgári bíróság előtt folyik, úgy ez utóbbi természetesen figyelembe veszi, illetve veheti azokat a körülményeket, melyeket marasztaló büntető ítélet esetében a büntetőbíróság tekintetbe vett; főleg az enyhítő és súlyosbító körülményeket. Kötve azonban ezekhez nincsen. Gyakorta felmerül ugyanis a kérdés, hogy a nemvagyoni kár megállapításánál az alperes javára veendő körülményt képez-e az, 'hogy a felperes büntető úton már elégtételt kapott. E tekintetben a m. kir. Kúriának egyik legújabb határozata 2 kimondotta, hogy nem, mert mint találóan megjegyzi, a már kiszabott büntetés és annak járulékai nem képelik «a% eset körülményeit, hanem annak következményeit*. A méltányosságra is utal úgy a S. T. 39. §-a, mint a mjogi javaslat. 1 Polgári Jog, 1929. évf. 1. sz. — 2 P. VI. 925/1929.