Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3-4. szám - A nemvagyoni kár kérdéséhez

A NEMVAGYONI KAR KÉRDÉSÉHEZ. I I I A méltányossággal kapcsolatban megjegyzendő, hogy ennek az alkalmazása polgári perekben legtöbbnyire a jogügyleti akarat értelmezésénél játszik különösen szerepet és pedig annyiban, hogy jogelvként fogadható el az, hogy a jogügyleti akarat értelmezésénél, — függetlenül a szubjektív elemektől, — a minden tekintetben jóhiszemű és a kölcsönös érdekkiegyenlítés elvét szem előtt tartó ügyletkötő fél mentalitását kell tekintetbe venni. A nemvagyoni kárral kapcsolatban azonban lényegileg nem ez a méltányosság az, amely kidomborodik, mert hiszen itt nem egy ügyleti akarat értelmezéséről van szó, mint inkább a személyiségi jogokat ért sérelem megtorlásáról, és így a méltányosság alkalmazásánál inkább azok a momentumok fognak döntő súlylyal szerepelni, amelyek a megsértett személyiségi jogoknak kellő megvédése szempontjából szükségesnek mutatkoznak. Meglehetősen bonyolult kérdés a nemvagyoni kár összegszerűségének a megállapítása. A mjogi javaslat e tekintetben irányelveket nem állít fel. A S. T. 39. §-ának 2. bekezdése olykép intézkedik, hogy a nemvagyoni kár összegszerűsége az összes körülmények, külö nősen az érdekelt felek vagyoni viszonyainak is a figyelembe vételével, a bíróság belátása szerint állapítandó meg. Ezzel a rendelkezéssel kapcsolatban a törvényben fix pontként az érdekelt felek vagyoni viszonyai azok, amelyek különösen szemelőtt tartandók. A sajtóperek kapcsán felmerült nemvagyoni kár iránti követeléseknél a bírói gyakorlat arra az álláspontra helyezkedik, hogy azon érdekelt felek közé, akiknek a vagyoni viszonyai figyelembe veendők, tartoznak a főmagánvádló, a szerző, a kiadó és a nyomdatulajdonos. E tekintetben különösen utalok a P. VI. 925/1929. sz. kúriai határozatra, mely kiváló elmeéllel reámutat arra, hogy: «minthogy a kiadónak a szerző helyett fizetett összegek követelésére a szerző ellen visszkereseti joga van, nem lenne indokolt az hogy a kiadó és szerző ellen, eltérő vagyoni viszonyaikhoz képest más-más kárösszeg ítéltessék meg». Azt a vitás kérdést, hogy a nemvagyoni kártérítés után jár-e kamat, a bírói gyakorlat olykép döntötte el, hogy jár, véleménykülönbség csak a tekintetben van, hogy egyes határozatok (P. III. 510^/927.) azt a jogellenes cselekmény elkövetésétől, mások pedig (P. VI. 925/1929.) a kereset beadásától számítják. Megállapodottnak vehető a bírói gyakorlat a tekintetben is, hogy a S. T. 39. §-ával kapcsolatos nemvagyoni kártérítési 8*