Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-2. szám - Esetek az angol esküdtbíráskodás köréből

72 JOGGYAKORLAT. §-ában meghatározott vétségnek nem tényálladéki eleme az. hogy az árukon használt valótlan kifejezés a közönség megtévesztését eredményezze, hanem csak az, hogy ez a megtévesztésre alkalmas legyen. A cél tekintetében e törvényszakasz csak azt kívánja meg, hogy valaki az abban írt cselekmények valamelyikét abból a célból kövesse el, hogy valamely áru (szolgáltatás) kelendőségét fokozza vagy másnak üzleti közönségét elvonja. A vádlottat a büntetőjogi felelősség alól nem mentesül a kereskedelemben volt szokás, mert ennek a kérdésnek elbírálásánál közömbös az, hogy a törvény vagy rendeletek ellenére a kereskedelemben milyen szokás vagy gyakorlat fejlődött ki, hanem kizárólag csak az a döntő, hogy miként rendelkeznek a törvény és a rendeletek. A% ilyen lilalomellenes szokás legföljebb csak enyhítő körülményül mérlegelhető (1928. XII. 5. B. 4637/928.). 2. Eljárási jog. A vád alól való felmentés jogcíme tárgyában semmisségi panasz nem használható. Ugyanis a semmisségi panasznak a törvény által meghatározott anyagi vagy alaki semmisségi ok alapján van helye. A Bp. 326. §-ának pontjaira való téves hivatkozást a törvény ilyennek nem nyilvánította. A fölmentő ítélet lényege és rendelkezése a fölmentés Hogy ez milyen alapon történik, hogy a bíróság a fölmentés alapjául a Bp. 326. §-ának melyik pontját jelöli meg, ez a fölmentés indokolásához tartozik, mint ez a Bp. 328. §-ából is kitűnik. Az indokolás ellen pedig semmisségi panasz nem használható (V. ö. B. H. T. 5 58. számú elvi határozat) (1928. X. 24. B. 5951/928.). Ennek dacára sem zárkózott azonban el a Kúria annak méltánylásától, hogy a vádlottra nem lehet közömbös, hogy felmentése bűncselekmény hiányában, vagy azért történik, mert a bűncselekmény nem nyert bizonyítást. Az alsóbíróságok téves felmentési álláspontjára az indokolásban mutatott reá. Kártalanítási eljárás eredményét nem zárja ki, ha a vádlott az eljárás során beismerő vallomást tett, de ez a beismerése az újraíelvétel rendjén nem bizonyult hamisnak, amennyiben utóbb a felmentés jogos védelem esetének megállapítása alapján történt. Továbbá a perorvoslat egységességének elméletével összhangban áll az a megállapítás, hogy a kártalanításra való' igény fennáll akkor is, ha az elítélt csupán enyhítés végett fellebbezett, de védője a bűnösség kérdésében is perorvoslattaL élt. (1928. X. 31. B. 6891/928.)