Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-2. szám - Esetek az angol esküdtbíráskodás köréből

66 JOGGYAKORLAT. felülvizsgálati bíró, hanem a megújított perben vett részt, mint a Kúria bírája, minthogy azonban a perújítás, mint az alapper folytatása, ugyanazon tekintet alá esik, s így a Pp. 59. §. 6. pontjában meghatározott kijáró ok kúriai bíróra nézve fennforog, a perújítási kérelemnek hely volt adandó. » (P. III. 4211/1927. ) A választottbírósági szerződésnek érvényességét és valamely meghatározott jogviszonyra vonatkozását illetően (Pp. 767. §. ) akkor, amidőn a felek a választottbíróság elé utalt jogviszonyt utóbb egyességgel rendezték, s az egyességből újabb jogvita keletkezett, kimondotta a kir. Kúria: « az, hogy az érdekeltek a választóttbíróság kikötését követően az alapszerződés egyéb rendelkezéseihez képest utóbb egyességileg megállapodásokat létesítenek és azt módosítják, magábanvéve a választottbírósági kikötést nem érinti. » (P. VI. 8311/1927. ) A választottbíróság megalakulására vonatkozóan (Pp. 768. és 769. §§. ): «A választott bírák nem jogosultak a felek választottbírósági szerződésében a megalakulás módja tekintetében foglaltaktól eltérni és így az az eljárásuk, hogy a szerződés rendelkezésének félretételével az elnök személyét sorshúzás útján állapították meg, csak úgy válhatott volna hatályossá, ha ahhoz a felek a választottbírósági szerződés érvényességi kellékeinek megfelelő módon hozzájárulnak. » (P. IV. 9116/1927. ) A Ppá. 18. §-ának az értelmezését illetően a budapesti kir. Törvényszék 21-es fellebbezési tanácsa a kir. Kúriával ellentétes álláspontot foglalt el (1. Jogállam XXVII. évf. 8-9 számát). A Kúria elvi éllel mondja ki, hogy a végrehajtás a költségek erejéig az ügyvéd javára elrendelendő: «A m. kir. Kúria ezt az álláspontját az 1916 május 10-én Pk V. 2172/1916. sz. alatt hozott elvi jelentőségű határozatában (Polgári jogi határozatok tára IV. kötetének 709. sz. a. ) már kifejtette és a másodbíróságnak ezzel ellentétes jogi álláspontja nem helytálló, mert a Ppé. 18. §-ának ez a rendelkezése éppen azt célozza, hogy az ügyvédtől a perköltségben megítélt ügyvédi munkadíj és kiadás elvonható ne legyen. Erre vonatkozóan utalás foglaltatik az igazságügyi bizottságnak a törvényjavaslat tárgyalásakor tett jelentésében, amely szerint a rendelkezés azért történik, mert sok esetben a pernyertes fél, akinek részére a pervesztes fél ellen perköltség is megítéltetett, ellenfelével a perköltségről is kiegyezik és ügyvédjét nem fizeti. » (P. V. 6727/1928. ) A Ppé. 50. és 52. §-ai nyomán bírói gyakorlattá alakult ki, hogy csupán a perköltség erejéig biztosítási végrehajtás el nem rendelhető. A Kúria most szabatosabban mondja ki, hogy