Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-2. szám - Esetek az angol esküdtbíráskodás köréből

6o JOGGYAKORLAT. A szolgálati szerződés körében kimondotta a Kúria, hogy «j munkás, aki szerződésileg megállapított munkabérét a munka abbanhagyásával való fenyegetés mellett felemelni kívánja, nyilván szerződésszegőnek tekintendő. Ha azután a munkaadó az előállott kényszerhelyzet következtében bizonyos meghatározott időre a munkabért fel is emeli, az a munkás szerződésszegési tényén nem változtat és nem vonja maga után azt a jogi következtetést, mintha ezáltal a szerződésnek a munkabérre vonatkozó kikötése az egész szerződési időtartamra kiterjedően megváltozott volna, a meghatározott időre történt béremelés csak arra az időre ad magasabb bérköveteléséhez a munkásnak jogot, amely időre váll altatott, szerződésszegés ténye azonban hatályát változatlanul megtartja. Ebből következik, hogy a határozott időtartam leteltével a munkaadó a munkással szemben a szerződésszegés következményeit alkalmazhatja, őt a szolgálatából elbocsáthalja és még az esetben sem köteles megtartani, ha a munkás azontúl az eredeti munkabér alapján kíván is dolgozni* (II. 5787/1927.); —• hogy az ic)i4:XV[I. tc. yy. § 2. pontjában körülírt botrányos magaviselet fogalmának «nem előfeltétele, hogy nyilvánosan, a közönség szemeláttára tanusíttassék, hanem elégséges, ha az a vasúti pályán és a vasúti személyzet valamely tagjával szemben követtetvén el, a cselekmény tartalma és elkövetésének módja megbotránkozást kelt* (II. 5548/1927.). — A ténylegesen nem a munkaadónál teljesített szolgálat a végkielégítés szempontjából csak kifejezett kikötés esetén számítható be. Felperes, midőn az alperes szolgálatába lépett, kikötötte, hogy egy másik vállalatnál ((teljesített 10 évi szolgálata beszámítandó, a nélkül azonban, hogy annak a végkielégítés szempontjából figyelembejövő szolgálati időbe való beszámítása külön kiköttetett volna. Ennek hiányában pedig a szóbanforgó kikötést csak arra lehetett érteni, hogy ez a szoglálat a nyugdíj képesség szempontjából lesz számításba veendő, miért is a végkielégítés megállapításánál be nem számítható.* (II. 5*80/1928.) A K. T. 138. §-ának ut. bek. értelmében a betéti társaság kültagja harmadik személyek irányában a társaság felállításának a cégjegyzékben való közzététele előtt keletkezett társasági kötelezettségekért beltagként felelős, ha a társaság a közzététel előtt kezdi meg üzletét, kivéve, ha igazolja, hogy a harmadik személyek korlátolt felelősségéről tudomással bírtak. A Kúria IV. 2490/1928. számú határozata szerint ezen jogszabály «alkalmazást nyer a már bejegyzett és közzétett betéti társaságba betépő új taggal szemben is, meri utóbbinak harmadik személyek előtt társasági tagként szereplése folytán a . . .