Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-2. szám - Esetek az angol esküdtbíráskodás köréből

JOGGYAKORLAT. amikor a fél a díj fizetésére magái a\ ügyvédi munkálatok befejeztével kötelezte. Különösen nem alkalmazható a felhívott szakasz első pontja, mert az ily leszállításnak csak akkor van helye, ha vagy az ügy vagy a képviselet előre nem látott megszűnte folytán az ügyvéd lényegileg nem teljesített munka fejében ki nem érdemelt vagyoni előnyhöz jutna a díjlevél szerinti díjazás fenntartásával. A P. VI. 264/ 1928. sz. határozatban az ügyvédi díj szempontjából két érdekes megállapítás van. Részben háború előtt, részben háború alatt felmerült munkákról van szó. Az első — s ez megfelel az újabb gyakorlatnak — megállapítás szerint azt a. kérdést, hogy az ügyvéd tevékenysége mily összeggel van megfelelően díjazva, a behajtási perben eljáró bíróság ítélkezésének időpontjától kell elbírálni. A fél azon kérelmével szemben pedig, hogy az ügyvéd terhére tudassék be az, hogy a bíróság által megállapított díjakat az ügyvéd annak idején nem érvényesítette ügyfeleivel szemben, a Kúria másik és igen jelentős megállapítása az, hogy eltekintve attól, hogy a pernek akkori állásában kilátás lehetett arra, hogy ezeket a költségeket a perbeli ellenfél fogja megfizetni, — a~ ügyvédi etika is kijárja, hogy a perbeli képviselet tartama alatt az ügyvéd egyes perbeli svakban kifejtett ténykedéséért megállapított költségeit a képviseltjeivel szemben peresítse; aminthogy a% U. R. 54. §-a is csak arra jogosítja fel a% ügyvédet, hogy a képviselet tartama alatt a kiérdemelt díjainak aránylagos előlegek általi fedezését követelhesse a? ügyfeleitől. Ügyvédi díj és közvetítési díj viszonyáról érdekeseket olvasunk a P. VI. 7959/1927. sz. határozatban. Az ügyvéd ügyvédi minőségénél fogva nem követelheti a fél érdekében kifejtett tevékenységének díjazását, amennyiben az ügyvéd kifejlett tevékenysége a\ ügyvédi hivatás és működés keretén kívül eső ügynöki tevékenység. A Kúria azonban az ügyvédnek az ügynöki díjat megítéli, bár az O. F. B.-től nincs jogosítványa haszonbérletek közvetítésére. Az 1920: XXXVI. tc. 97. §-a u. i. csak a jogosítvány nélkül gyakorolt üzletszerű ingatlanközvetítést tiltja, bünteti és az ily közvetítésből eredő díjazás igénylését zárja ki, ami jelen esetben nem forog fenn. Az alkalmi közvetítés díjazása pedig az 512. sz. E. H. helyes értelmezése szerint jár az ügyvédnek, mert vele szemben ingyenes megbízásvállalást a íél okszerűen fel nem tehette. A díj összegszerűsége tekintetében a bíróság nincs kötve az O. F. B. százalékos díjmegállapításához, hanem az a kifejtett tevékenység és a közvetítéshez fűződött érdekkel arányban állóan, a méltányosság szerint állapítandó meg.