Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-2. szám - Esetek az angol esküdtbíráskodás köréből

Dí DEGRÉ MIKLÓS. ügyeinek sorra kerülése érdekében kíméljék a bíróságnak rendkívül drága idejét. A bírói eljárás elhúzódásának legvisszataszítóbb jelenségei az ú. n. szenzációs bűnügyek főtárgyalásai, amelveken valóságos orgiákat ül a bíróság munkaerejének és idejének heteken, hónapokon át való céltalan pocsékolása, miközben nem egyszer színházi-, sőt kabaré előadás jellegét ölti magára a legfenségesebb bírósági aktus, a nyilvános szóbeli tárgyalás A polgári törvénykezés terén pedig az írásbeliség korszakának periratszörnyetegeit is megszégyenítő monstruózus előkészítő iratok és jogorvoslati beadványok azok, amelyek a szóbel-i séggel szöges ellentétben minden komoly cél és szükség nélkül kötik le és vonják el más ügyek elől a bíróság munkaidejét. Legyen szabad már most röviden érintenem a m. kir. Kúriának a tárgysorozat következő pontja alatt tüzetesebben ismertetendő mult évi ügyforgalmi adataiból kitetsző azt a vigasztalan tényt, hogy büntető szakosztályunk — a büntető novellának mérséklő hatása dacára — még mindig mintegy 3 4 évi elintézési hátralékkal küzd, a polgári tanácsoknál pedig még sokkal kedvezőtlenebb a helyzet, mert vannak tanácsaink, amelyek nek ügyhátraléka a másfél évet is meghaladja. Igen jól tudom, hogy ennek az illusztris testületnek minden egyes tagjára éppen olyan nyomasztó hatással van az ügyek befejezésének ez a kínos lassúsága, mint én reám, akit ezért a helyzetért, valamint az abból az igazságszolgáltatás tekintélyére hasonló veszedelmekért a felelősség elsősorban terhel s az is köztudomású, hogy a m. kir. Kúria ítélőbíráinak hivatásszeretete, ügybuzgósága és hazafias áldozatkészsége nem ismer határt. S hogy mégis kifejezést adtam az imént elmondott megfigyeléseknek és elgondolásoknak az azért történt: hogy egyrészt ráirányítsam az illetékes körök figyelmét, igazságszolgáltatásunknak erre az idült bajára, másrészt, hogy a magunk szűkebb körében híveket szerezzek annak a felfogásomnak, hogy minden okos tanácsot honorálva és minden rendelkezésre álló, vagy megszerezhető segédeszközt felhasználva gazdaságosabbá kell tennünk a bíróegyéni és a tanácsok kollegiális munkáját, hogy ugyanazzal — a tovább nem feszíthető — erőkifejtéssel s az alaposság érintése nélkül kedvezőbb eredményeket érhessünk el s ekképen a magunk erejéből megvalósíthassuk, vagy legalább megközelítsük azt az állandóan a szemem előtt lebegő tiszteletreméltó célt, hogy a m. kir. Kúria necsak judikaturának emelkedett színvonalával, hanem annak korszerű gyorsaságával is példát, mutasson az egész magyar bírói szervezetnek.