Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-2. szám - Esetek az angol esküdtbíráskodás köréből

HÁROM ÉVNYITÓ BESZED. 47 A bírói eljárás korszerűtlen lassúságára s vele járó hátrányokra rámutattam, egyebek között közvetlenül a polgári perrendtartás életbelépése előtt az Országos Bírói és Ügyészi Egyesületben 1914. évi május hó 7-én megtartott előadásomban, amelynek következő egy-két mondatát elevenítem fel. «Gazdasági életünknek rohamos ár-és értékhullámzásai közepette az évek multán meghozott ítélet hol a komikum, hol a tragikum erejével hat. Vájjon mi hasznát veszi a kereskedő a megnyert perek egész sorozatának, ha azok elhúzódása miatt anyagi zavarok közé került, csődbe jutott s fényes perbeli győzelmeinek a substratuma már csak a csődtömegét gazdagítja. Hát amikor a 16 K-ra lecsúszott búzaárak idejében teljes komolysággal arra kötelezzük az eladót, hogy a vevőnek az évek előtt kikötött 24 K-ás egységáron néhány vágón búzát szállítson r «Gyorsnak kell lennie a polgári jogszolgáltatásnak nemzetgazdasági, szociális és általános politikai okokból. A polgári per betegségi folyamata a magánjogi jogrendnek, amelynek nem szabad krónikussá válnia. «Gyorsnak kell lennie a polgári törvénykezésnek, mert a magánjogi jogsértés nemcsak a javak rendjét, hanem a lelkek egyensúlyát is megrendíti. A jogérzetnek hosszantartó sérelme pedig az egyénen keresztül zavarólag hat a családi és társadalmi életre is. «A távolság és a gyorsaság fogalmai nem állandóak, hanem koronként változnak. A XX. század polgári perének üteme kell, hogy a XX. század emberének a felfogásához simuljon.» M ég nem is olyan régen azzal a kijelentessél kellett elég sűrűn elbocsájtanunk a rendes pereink elintézését kérő feleket a budapesti kir. törvényszéken, hogy a per még nem kerülhet sorra, mert csak félév óta van ítélet alá terjesztve. Csak félév óta ! . .. A faggyúgyertya koppantójával és a delizsánsz nyugodt döcögésével stílszerű harmóniában lehetett a zálogváltóperek adagióra, de az ívlámpa vakító fénye és a gépkocsi félelmetes süvítése közben az a «csak félesztendő» olyan diszharmóniát jelent; amelynek megfontolása méltán keltette bennem azt az aggodalmat: hogy ha a törvénykezés életűmködése akképen kerül szembe a modern ember felfogásával és gazdasági érdekével, hogy egész idegrendszere megszenvedi, valahányszor az élet küzdelmei között végső menedékként elébe járulni kénytelen; úgy ebből az éles ellentétből, az örökös súrlódásból és elégedetlenségből végre is homály borulhat magára az intézményre,