Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-2. szám - Esetek az angol esküdtbíráskodás köréből

46 Dí JUHÁSZ ANDOR, figyelembe. Ezzel szemben mindig az volt a. felfogásom, hogy a Jassú, vontatott, elposványosodott, szóval korszerűtlen ütemű igazságszolgáltatás a bírói ítéletek tartalmi kifogástalansága mellett sem szülhet megnyugvást és megelégedést a nagyközönség körében. Hazánk legnagyobb alsó- és felsőbíróságainak az élén eltöltött 17 esztendőnek a tapasztalatai ezt a régi meggyőződésemet még inkább megszilárdították. Annak illusztrálására, hogy az igazságszolgáltatás általános lassúsága miatt táplált aggályaim igen hosszú múltra tekinthetnek vissza, legyen szabad a budapesti kir. törvényszéknek 191 1. évi szeptember 4-iki teljes-ülésében elmondott elnöki székfoglaló beszédemnek a következő részletét idéznem. «A törvénykezés nem elszigetelt hivatali funkció, hanem a kultúra általános fejlődésével együtthaladásra hivatott legfontosabb megnyilatkozása az állami életnek. Tudományos, gazdasági és technikai ösmereteink szédületes ütemben haladnak előre a tökéletesedés útján. Ha a mult század első felének életviszonyait a jelenlegiekkel egybevet|ük, ámulva tapasztaljuk, miként néz farkasszemet: a gyertyaláng — az ívlámpával, — a gyalogposta — a drótnélküli távíróval, — az ekhós szekér az automobillal, — az Országgvűlési Tudósítások kalligrafiája — a rotációs gép csodájával. • s miként emelkedik mindezek fölé az emberi ész és akaraterő legújabb inkarnaciójaként a levegőt, meghódító gépmadár! Az exakt tudás, a minden téren való előretörés és a gyorsaság fokozásának a korszakát éljük. Ezen fejlődési tendenciák hatják át egész valónkat, hatolnak be idegeink és vérsejteink közé. Türelmünket veszítjük, ha a gyorsvonat néhány percnyi késedelemmel futja be a kilométerek százait, ha a délelőtt történt események valamelyikéről a kora délután megjelenő napilapok nem adnak számot, ha egy ötemeletes bérpalota félesztendő alatt tökéletesen fel nem épül. Ha elköltözött nagyapáink életre kelnének s egy közsétát tennének fővárosunk 'utcáin és terein, a tengernyi csoda láttára aligha hinnék el, hogy ugyanazon a földtekén járnak, amelyet nem is olyan régen hagytak el. Csupán egy-két olyan helyre találnának, ahol otthonosan érezhetnék magokat s ezeknek a helyeknek egyike éppen az igazságszolgáltatás csarnoka volna. Régi ösmerősökként látnák itt viszont a porzót, a spárgát, a hevedert, — a mázsás iratcsomagokat, az esztendős terminusokat s a végtelenségbe húzódó pereket...»