Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-2. szám - Esetek az angol esküdtbíráskodás köréből

HÁROM ÉVNYITÓ BESZED. ismétlem én a magam részéről. — de ez csak egyéni vélemény — ha nem lehetséges az általam megjelölt első mód-szer szerint a szervezés, akkor elhalasztandónak tartanám kedvezőbb időre a reformot. Féltem különösen a már eddig elért judikatúrai színvonalat a visszaeséstől. Amire azonban ma a mi közigazgatási bíróságunknak nagy szüksége van. ez az, hogy gondoskodás történjék arról, hogy ha a magyar királyi közigazgatási bíróság tagjai éveken át más fontos hivatást teljesítenek, mint például most, midőn bíróságunk két kiváló tagja a «tribunal mixte»-ben teljesít teljesen elismerésreméltó nemzetközi bírói szolgálatot, akkor legalább számfeletti minőségben ezeket az erőket pótolják. Különben is a közigazgatási bíróság hatáskörének évről-évre szaporodó kiterjesztésével a régi bírói státus nincs kellő arányban. És erre nem csattanós az a válasz, hogy most a megcsonkított területen kevesebb a forgalom. Nem szabad elfelejteni, hogy különösen a pénzügyi panaszok túlnyomó része Budapestről érkezett mindig és érkezik most is. De nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a közigazgatási bíráskodás hatásköre mindinkább tágul és a legfelsőbb bíróság a közigazgatási vitás ügyek judikatúrája mellett erősen alkotmányjogi bíróság színtájára emelkedik. Csak e bíróság érdemteljes munkájának, bírótársaim kiváló szakértelmének és független lelkiismeretességének köszönhető a magyar királyi közigazgatási bíróság iránt tanúsított bizalom azon kifejezése is, hogy a természetüknél fogva nem közigazgatási bíráskodás elé tartozó ügykör ellátását is a törvényhozás több alkalommal a közigazgatási bíróságra ruházza. Hogy csak egy példát idézzek, ilyen a trianoni békeszerződés egyes gazdasági rendelkezésével kapcsolatos belső elszámolásról szóló törvény (1923 : XXV1I1. te). Ezek tisztán magánjogi kérdések. Bírói szervezeti kérdéseket érintve itt bírótársaim körében, kik legjobban ismerik azt a hosszú utat, mit az igazságszolgáltatás területén egy pernek meg kell tenni, míg annak végére ér, nem tudom elhallgatni folytonos tépelődésemet abban az irányban, hogv «de lege ferenda» egész igazságszolgáltatásunkban a fogondot nem arra kellene-e fordítani, hogy a bírói igazságszolgáltatásban is érvényesüljön a nagyobb igazságszolgáltatási érdekekel nem veszélyeztető komoly, de gyökeres egyszerűsítés. Csak nemrég hallottuk a magyar jogászegyletben egy tekintélyes német államférfinak és jogásznak panaszát, hogy a bürokratizmus útvesztőjébe tévedt a német igazságszolgáltatás is. Nálunk sincs másképpen, már csak azért sem, mert mi is