Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-2. szám - Aranyperek

ARANYPEREK. állapítására mindhárom esetben a peres feleknek hozzájárulásával a pénzintézeti központ szakértői véleménye szolgált. A rendelet az adatok megszerzésének különös módját nem határozza meg. A peres eljárás rendes bizonyítási szabályai irányadók. Az a rendelkezés, hogy a fizetési halasztás az adós vagyonának feltárásától tehető függővé, sem eljárási szabály. A rendeleti kedvezmények megadásához amúgy is szükséges az adós gazdasági helyzetének a teljes tisztázása, hogy tudná különben a bíróság, hogy milyenek az adósnak vagyoni és kereseti viszonyai. A feltárási kötelezettségnek külön kiemelése a halasztási kérelemnél csak hangsúlyozása annak, hogy az adós vagyoni viszonyainak a romlása anyagi feltétele a kedvezmény megadásának. E rendelkezésben még a bizonyítás terhének különös szabálya sem foglaltatik, mert a kedvezmények megadásának tényalapjait és különösen az adós gazdasági helyzetének tényeit általános szabály szerint a kedvezményeket kérő adós köteles bizonyítani (V. ö. Pp. 269. §.). Nincs nyoma a rendeletben annak, mintha ez a vagyonfeltárás «affidavittal» volna megerősíthető. (Almási: A kötelmi jog kézikönyve. 1 1 2. o. 28. p.) A rendelet kibocsátásakor ez az intézmény még ismeretlen is volt a magvar jogban, csak az 1925. VIII. tc. 47. §-a honosította meg a eperén kívüli eskü»-1 abból a célból, hogy letételével akár az eskütevő maga, akár más személy külföldön valamely jogát érvényesíthesse, megóvhassa, vagy valami jogi kedvezményt szerezhessen. De a rendelet esetében felesleges is az affidavit, a vagyonfeltárás perben történik, ahol, ha esküre van szükség, rendelkezésre áll a félnek eskü alatt kihallgatása. (V. ö. Pp. 573. §.) A budapesti takarékpénztárt a bíróság mindhárom fokban a fele aranyértéknek a megfizetésére kötelezte, kamatleszállítással, fizetési haladék és részletfizetési lehetőség megadásával. A pénzintézeti központ véleménye alapján a vagyonátmentés mértékét, különösen az intézet vitatta csekély voltát nem lehetett ugyan megállapítani, de a feltárt adatokból kitűnt, hogy az intézet nemcsak a peres értéket nem tudta elhelyezni értékállóan, hanem, hogy befektetéseit egyáltalában a pénzelértéktelenedés következményeitől megóvni nem sikerült és hogy ezzel szemben üzletmenetele különben sem nyújtott kárpótlást. A teljes aranyértéket így az intézet csak fennállásának és egyébb hitelezői érdekeinek a veszélyeztetésével fizethette volna meg. Ez a helyzet indokolta az elértéktelenedési kár egyrészének áthárítását, amely áthárítás azonban a vagyonátmentés csekélységére vonatkozó pontosabb adatok nélkül a kármegosztás rendes arányában a kötelezés feleértétékét semmi esetre sem érinthette.