Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-2. szám - Aranyperek

22 Dl LOW TIBOR. mazhatónak. «mert az ennek a rendeletnek 9. ,^-ában foglalt intézkedés csak letétekre vonatkozik, már pedig a takarékbetétnek gyümölcsözés céljából elhelyezése letétnek nem tekinthető». A kir. Kúriának ez (1924 dec. 16-án kelt P. VII. 3825. 1924. sz.) ítélete szerint a 950/1923. M.E. sz. rendelet 2. §-ának az aranyban teljesítés elvállalásának ellenében az adóshoz került értéknek elhelyezéséről, beruházásáról, továbbadásáról, felhasználásáról szóló második bekezdése «is csak abban az esetben nyerhet alkalmazást, ha a beszolgáltatásra kötelezett félnél letétként elhelyezett aranyérmék beszolgáltatásáról van szó». Ez az értelmezés el nem fogadható. A rendelkezés, amely szerint a tartozás méltányos leszállításának helye van, különösen «abban az esetben, ha az adós a kötelezettségét olyan ellenszolgáltatás fejében vállalta, illetőleg a kötelezettségvállalás ellenében hozzá került értéket oly módon helyezte el, vagy ruházta be, amely ellenszolgáltatás, érték, vagy beruházás magyar koronában kifejezett értékében vagy egyáltalában, vagy csak aránytalanul csekély mértékben emelkedett, avagy ha az ellenszolgáltatást időközben nagyobbmértékű gazdagodás nélkül továbbadta, vagy felhasználta* — egyaránt vonatkozik minden aranyban kötelezett teljesítésre, mert az egész rendelet minden «kereskedelmi ügyleten, váltón, vagy más magánjogi cimen alapuló* aranyérmetartozásról szól. A tanácsköztársasági intézkedésre történt beszolgáltatás mint nem éppen rentábilis befektetés a takarékbetétnek aranyban visszafizetésére irányuló keresettel szemben is felhozható ekkép a. tartozás méltányos mérséklésének indokául, de nem lehet ez a kifogás sikeres akkor, ha az adós intézet általános mérlege, egész vagyoni helyzete szerint az aranytartozás terhét viselheti. Ebben a perben az adós a rendelet 4. §-ára is hivatkozott, erre is eredménytelenül. E szakasz szerint az adós, akinek belföldön van lakóhelye vagy székhelye, kívánhatja más államnak «az aranyban teljesítendő tartozások teljesítésére irányadó pénznemet és átszámítási kulcsot» meghatározó jogszabályának alkalmazását, «ha a másik szerződő félnek lakóhelye (székhelye) az illető idegen állam területén van. vagy a szerződéskötés idejében ott volt». Az a másik budapesti takarékpénztár, amelytől a nyugalmazott miniszteri tanácsosné betevője, továbbá az a két vidéki intézet, -amelyektől a grófné és az ügyvédné betevők követelték takarékbetétjüket aranyban, már kérték a 950/1923. M.E. sz. rendelet kedvezményeinek megadását és a bíróság mindhárom esetben méltányosnak is talált bizonyos könnyítéseket. Az ad ós intézetek vagyoni és kereseti viszonyainak meg-