Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-2. szám - Aranyperek

ARANYPEREK. és felülvizsgálati bíróság alkalmazhatta. A mérséklési kérelemnek amely még a felülvizsgálati tárgyaláson is előterjeszthető lett volna — sem a fellebbezési bíróság, sem a kir. Kúria nem adott helyet. A kir. Kuna a rendeletnek megfelelő ((méltányossági okot nem talált megállapíthatónak.), helyesnek találta a fellebbezési bíróságnak azt a megállapítását, hogy «alperesnek aranytartozásaira aranyköveteléseiben bőséges fedezete van». de nemcsak ezt a mérleget vette figyelembe, hanem az adós intézetnek általános mérlegét és egész vagyoni helyzetét, amelyekből azt következtette, hogy «aranytartozásait eredeti tartalmuk szerint teljesíteni képes». Az aranykövetelések és tartozások mérlegének külön vizsgálata azért történt, mert az alperes takarékpénztár üzletszerűen űzött aranybetéti és aranykölcsön ügyletei mint összefüggő üzletág jelentkezett, az első kérdés ekképpen az volt, vájjon a speciális befektetés minő fedezetet nyújt. Az aranyügyletekben mutatkozó fedezet esetén is helye lehet azonban a leszállításnak, ha az adósnak általános vagyoni helyzete indokolja, amint *hogy az aranyügyletek mérlegének kedvezőtlen volta ellenére sem volna helye leszállításnak, ha az általános mérleg szerint teljes fedezet mutatkoznék. Aranybetéteket üzletszerűen vevő s aranykölcsönöket üzletszerűen • nyújtó intézet csak kevés volt az országban és más ilyen intézet ellen indult hasonló perben hozott ítélet nem ismeretes. Az intézetek és a betevők nyilván bíróságon kívül egyességgel rendezték e betétek ügyét. ítéletet hozott ellenben a bíróság több olyan perben, amelyben az aranybetét csak sporadikus üzlete volt az intézetnek, csak egy-egy üzletfél, többnyire nők, szeszélyének tett eleget a takarékpénztár, amidőn a többnyire aranyban is eszközölt betéteknek aranyban visszafizetését ígérte. Az a budapesti takarékpénztár, amelytől báróné betevője követelte aranyban 2100 K betétjét, nem is helyezkedett arra az álláspontra, mintha vagyoni és kereseti viszonyaira tekintettel méltánytalan lenne tőle a rendeletnek megfelelő teljesítést követelni. A rendeletre támaszkodó keresetet egészében kizártnak tartotta azonban az 1360/1921. M.E. sz. rendelet 9. igának ama. intézkedése miatt, amely szerint az 1919. évi ú. n. tanácsköztársasági uralom alatt köztulajdonba vett vállalatnál a tanácsköztársaság idejét megelőzően letett érmek tulajdonosa csak annak az ellenértéknek a megtérítését követelheti, amelyet a tanácsköztársaság megállapított. Az 1360/1921. M.E. sz. rendeletet nem tartotta azonban a kir. Kúria a peres esetre alkal-