Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-2. szám - Aranyperek

2Ü DF LŐW TIBOR. mények méltatásával az aranyértéknek csak egy része ítéltessék meg», amidőn az adós «az örökösödési szerződésben magára vállalta a javadalomként kikötött készpénzjárandóságnak teljes értékben való fizetését* (Mj. Dt. XVIII. 56.). Az «egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről)) szóló, 1928 április í-én életbelépett 1928. évi XII. tc. azonban — amely 54. §-ának 3. pontjában «az aranyban teljesítendő fizetésekről szóló jogszabályok)) érvényességét fenntartotta — 35. svában kiterjesztette e szabályok alkalmazását az olyan pénztartozásokra is. amelyeket a megállapodás szerint nem kell ugyan valóságban aranyban (aranyérmékben) teljesíteni, de amelyeknek meghatározása ilyen kikötés nélkül aranyforintban, aranykoronában, vagy «arany» megjelöléssel más értékben, avagy általában aranyban történt. Ez a kiterjesztés pedig azt jelenti, hogy az addig csak az aranyérmekikötésre vonatkozó szabályok a törvény szerint már az aranyértékkikötés esetére is vonat-" koznak. A rendeleti szabályozás megfelelő alkalmazása az aranyra hivatkozás nélkül külföldi értékben kifejezett tartozások mérséklését is lehetővé tette volna. És ha a törvényhozás, vagy a joggyakorlat az általános átértékelés álláspontjára helyezkedett volna, akkor a rendelet rendszere lett volna a leghelyesebb végrehajtása ennek az átértékelésnek. Az átértékelés elvileg csak teljes lehet, amivel szemben a megváltozott gazdasági viszonyok, a pénz értékében beállott eltolódás, az adós vagyoni és kereseti viszonyai indokolhatják a mérséklést. Ebben az esetben az aranykikötésnek nem volna különösebb jelentősége, hacsak az nem,#hogy, mint a német gyakorlatban (RG. 107, 372, 403 ; 108, 181). a nagyobb felértékelés, vagy helyesebben a kisebb mérséklés motívuma legyen. A magyar felértékelési gyakorlat fejlődése más utakon haladt. Az 1923 febr. 10-e előtt létesült aranyérmetartozásoknak a 950/1923. M.E. sz. rendelet alapján történt peres hquidációja viszonylag könnyebben áttekinthető, mert a rendelet a követelések érvényesítését a budapesti kir. törvényszéknek kizárólagos hatáskörébe és illetékességébe utalta oly módon, hogy a rendelet életbelépése idején az elsőbíróság előtt folyamatban lévő pereket is a budapesti kir. törvényszékhez áttenni kellett. (V. ö. Bp. Tábla 1923 dec. 30. 7 P. 13207/1923.) Abban a perben, amelyben a kir. Kúria 1923 dec. 20-án kelt P. IV. 4665/1923. sz. határozatát (Kereskedelmi Jog. 1924. II. 1. 35. o.) hozta, az elsőbírósági döntés a rendelet életbelépése előtt megtörtént; a rendeletet ezért csak a fellebbezési