Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-2. szám - Aranyperek

ARANYPEREK. •7 bármely törvényes fizetési eszközével)), de nem névértékben. Át­számításnak van helye, amelynek árfolyamát a kincstári tartozások­nál a kir. pénzügyminiszter állapítja meg, egyéb tartozásoknál pedig «az átszámítandó érmenem, vagy aranyérték» egyenértéke a tel­jesítés idejében irányadó. Helyesen máskép nem értelmezhető a rendejetnek az a szövege, amely szerint a nem kincstári , tartozásoknak «koronaértékben való teljesítésénél az átszámí­tandó érmenem vagy aranyérték akkori egyenértéke irányadó». Ebben az összefüggésben az «akkori» csak a teljesítés idejére vonatkozhatik és nem vonatkozhatik különösen a tartozás keletkezésének, a kötelezettségvállalásnak az időpontjára, amint e szabályt a nagykanizsai kir. törvényszék egyik ítéletében (1922. dec. 6. P. II, 1225/1922.) értelmezte. A peres ügyben ezzel a kérdéssel a felsőbíróságok nem foglalkoztak, mert már az idő­közben életbelépett 950/192 3. ME. sz. rendelet alapján döntöttek. A szerződés szerint aranyforintban, körmöci, vagy császári aranyakban, vagy külföldi aranyértékben teljesítendő tartozások­nak ez a szabályozása arra mutat, hogy ezeknél a tartozásoknál a rendelet az érmekikötésben az értékkikötést is bemfoglaltnak tekintette, különben itt is a névértékben fizetést engedte volna meg. Ermekikötést ért a rendelet a «külföldi aranyértékben» kikötött fizetésekkel is, ha a használt kifejezésből az ellenkező következnék is. Kitűnik ez a rendelettel teremtett helyzetet liquidáló 950/1923. ME. sz. rendelet i.^-ából, amely az ((arany­ban, vagy külföldi aranyértékben» meghatározást zárjelben ekkép­pen értelmezi: «belföldi vagy külföldi aranyérmékben.» Fel sem merült különben az a gondolat, hogy a 9420/1914. ME. sz. rendelet minden külföldi aranyvalutában kirótt teljesítésnél irányadó s így a K. T. 326. §-a ama szabályának, amely szerint a «természetben», ((valóságban)), vagy ezekhez hasonló más kifejezésekkel megszabott teljesítések valóban az idegen pénz­nemben fizetendők, az alkalmazását e kirovások eseteiben fel­függesztené. Az aranyforintokban, a körmöci és a császári aranyak­ban és a külföldi aranyakban teljesítésre irányuló kikötések sajátos elbánásban részesültek ekkép, amely a hitelezőre lénye­gesen kedvezőbb volt, mintha a koronaérték aranyérmeiben kötötte volna ki a fizetést. Ez a kedvezőbb rendezés nyilván az akkor még fenntartható nemzetközi kereskedelmi vonatkozá­sokra tekintettel történhetett, mert nemcsak a külföldi ara­nyak, hanem a kereskedelmi érmekül vert körmöci és csá­szári aranyak (L. az 1868: VII. te 2. §-át, az 1892: XVII. tc. 9. §-át és az 1892: XVIII. tc. VII. c.-ét) és az aranyforintok Jogállam. XXVIM. évf. .. iiizet.

Next

/
Thumbnails
Contents