Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-2. szám - Aranyperek

'4 Df LŐW TIBOR. tési kötelezettségnek nem is lehet más értelmet adni, mint azt, hogy a fizetés aranyérmékben történjék'). A német birodalmi törvényszék azt az aranyban teljesítést felfüggesztő rendelet időkörébe nem esett szerződési megállapodást, hogy a fizetés német aranyvalutában «in deutscher Goldwáhrungu történjék, úgy értelmezte, hogy aranyban, birodalmi aranyérmékben fizetésnek a kikötését jelenti (RG. 103, 385.) Abból indult ki, hogy a szerződéskötés idején, 1914 aug. 18 án német aranyvaluta a bankjegyek és a pénztári jegyek kötelező beváltásának a felfüggesztése folytán már nem is volt. Ez az értelmezésnek a német jog területén sem lehet helyes kiindulása; a magyar jog területén, ahol a kötelező beváltás mindig csak elvileg volt meg és ahol azért ezt a háború kitörésekor fel sem kellett függeszteni, meg éppen elfogadhatatlan volna. Az 1920. évi német-sweizi egyezmény is az aranyérmékben fizetés kikötésének tekintette különben az «in Reichswáhrungw meghatározást. Az aranyérmékben fizetésnek a kikötése azt jelenti, hogy az adós más fizetési eszközöknek a kizárásával csupán a pénzrendszer aranyérmeiben teljesíthet. A tartozás aranyértékének a megállapítása ellenben annak a kikötése, hogy a különben ki nem zárt fizetési eszközök nem névértékük szerint, hanem csak az arany belső értékéhez való viszonyuknak megfelelően használhatók fel, vagyis ez a kikötés az ú. n. aranyázsió elvállalása. Mindkét aranykikötés különböző utakon kétségtelenül ugyanazt célozta: a tartozások értékállandóságának a biztosítását. A különböző eszközök használata azonban a gyakorlatban különböző eredményekre vezetett. A magyar joggyakorlat más jogterületeknek, különösen a irancia jognak gyakorlatával ellentétben az ily kikötéseknek érvényességét sohasem vonta kétségbe. Még az aranyértékben történt megállapodás telekkönyvi bejegyzésének sem volt akadálya a magyar jogban, mint a németben, amelyben csak az aranyérmemegállapodás volt bejegyezhető, mert az aranyértékmegállapodás bejegyzése esetén a telekkönyvből nem tűnt volna ki a terhelés mértéke (RG. 5,0, 145; 101, 145; 103, 387.). Az aranyértékbejegyzés lehetősége a magyar jogban a kir. Kúria 11 jogegységi tanácsának 1921 május 14-én alkotott 23. sz. polgári döntvényéből is következik, amely döntvény szerint a «jelzálogjog telekkönyvi bejegyzésének külföldi értékben (valutában) kifejezett pénzkövetelés erejéig helye van». A valutabejegyzés pedig a magyar pénzhez való viszonyában ugyancsak