Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-2. szám

4 POLLÁK ILLÉS. mellőz és mert ha ő akar határokat fölállítani irodalom és irodalom közt, akkor ő fogja rányomni akarni a maga bélyegét a kor irodalmára és ez őt fogja nyögni. És akkor minden haladásnak, minden irodalmi és művészi fejlődésnek befellegzett. A bírónak mindenhez kell érteni, mert csak így fog mindent ama francia mondás szerint megbocsátani, vagyis tárgyilagossággal megbírálni. Saját külön világnézete mindenkinek lehet, csak éppen a bírónak nem. És éppen ez az, amit a bíró ítélkezéséből meg kell tudni. Meg kell tudni, hogy amikor ítél, nincsen saját külön nézete, mert ha ilyen volna, ez^ különvéleményként hasadna rajta keresztül és disszonanciát keltene. Ha ugyan egyáltalában megtudnánk, hogy ennek a háború utáni évek óta felkapott szónak mi legyen a belső értéke és értelme. Mert azzal Staud Lajos is adós maradt, aki csak hosszú és tündöklő bírói pályájának lefutása után evezett be ebbe a rejtélyes kikötőbe, mert ítélkezéséből soha nem lehetett «megtudni, hogy mit olvas» és miféle az ő világnézete? Hogy egyébként maga az illusztris cikkíró sem tartja magát legfontosabb tanításához, ezt elsősorban az általa idézett cikk illusztrálja, melyet íme elolvasott, egész részeit idézi és helyesli annak az írónak a fejtegetéseit, aki pedig szerinte, nyolcszor is szerinte, az övétől «teljesen más világnézeten» van. így aztán a bíró, akit kitanítani óhajt, soha sem fogja megtudni sem azt, hogy honnan kell beszerezni és ha megszerezte, mit kelljen vele kezdeni. Én magam sem tudok azzal a szóval tisztába jönni. Világnézet a Jogban csak egy van: az igazság kutatása mindenekfelett. Világnézet a társadalomban is csak egy lehet: becsületesség mindenekfelett. Es én nem hiszem, maga Staud Lajos sem hiszi, hogy az általa idézett cikk írója nem volna olyan becsületes ember, mint ő maga; különben nem idézné. Én nem tudnék külömbséget a két jogász világnézete közt, hacsak az nem az, hogy én íme megnevezem őt, míg ő nem nevezi meg annak a cikknek az íróját, amely 1928 január elsején a «Jogállam»-ban megjelent.