Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - Dr. Bozóky Géza: Magyar Kereskedelmi Jog [könyvismertetés]

,46 SZEMLE. miniszteri szó hangzott el arról, hogy a közigazgatás szervezetéről szóló törvényjavaslatban gondoskodni kíván a kormány a községi jegyzőkről és lehetőleg mellőzni kívánja, hogy az ügyvédektől az őket megillető munkaalkalmak elvonassanak. Várjuk, hogy e részben most történjék valami. Az új igazságügyminiszter ügyvéd is volt; személyes tapasztalatból tudhatja, mit jelentene volt kartársai számára, ha a Kamara előterjesztésének eredménye volna. A közigazgatási javaslat nagy komplexumában az ügyvédségnek is jusson valami. —t. — Közigazgatási vagy polgári perül. A jogász ideális állapotnak azt tartaná, ha minden vitás igény érvényesítése a polgári perútra tartoznék. Politikai szempontok ennek talán sokszor ellentmondanak : de az ideális elvül azt kell kiszegezni, hogy csak ha világos törvényes intézkedés tereli a\ igényvitái a közigazgatási útra, csak ez esetben mellőzhető a polgári perül. A polgári perútnak ezt az ideális előbbrevalóságát nem igen szolgaija a lapunk más helyén (Hazai gyakorlat III. Perjog.) közölt P. VI. 8272/1927. számú kúriai ítélet, mely közjogi jogviszonyból származó igényeket csak abban az esetben enged polgári perúton érvényesíteni, ha valamely jogszabály kifejezetten rendes bíróság elé utalja. A Kúria tehát épp elentétesen határozott, mint ahogy ideálisnak véljük. A budapesti kir. törvényszék, mely egy analógtárgyú ügyben végérvényesen határozott, a Kúriával épp ellenkező állásponton volt a következő gondolatmenettel: «igaz, hogy a rendszeresített köztisztviselők a közjogi jogszabályok szerint csak közigazgatási úton érvényesíthetik az állammal szemben szolgálati viszonyból folyó igényeiket és igaz, hogy felperes, mint az állam adóügyi közigazgatásának tisztviselői munkakörrel felruházott alkalmazottja, sok tekintetben, pl. büntetőjogilag is a köztisztviselő fogalma alá esik, ámde a felperes jogállását (forgalmi adóellenőr) nem szabályozzák minden tekintetben a rendszeresített köztisztviselőkre vonatkozó közjogi szabályok, hanem szerződés szabályozza, következőleg ennek a szerződésnek alapján származtatott igényét felperes helyesen érvényesítette a kir. járásbíróság előtt, a Pp. I. §-ának 2. e. pontja alapján. Nincs olyan törvényes rendelkezés, amely a kir. bíróságok hatásköréből elvonná a magánjogi szerződésből származtatott követelések elbírálását. Nem tekinthető ilyen törvényes rendelkezésnek az, amelyre az alperes kincstár hivatkozott, t. i. a 911/1928. P. M. sz. rendeletnek idevágó szabálya, mert ez a szabály nélkülözi a törvényes felhatalmazási arra, hogy a Pp. szabályaitól eltérően rendelkezhessek. Mert sem az említett P. M. rendelet által felhívott 1921 : IV te, sem egyébb törvény nem adott fehatalmazást a m. kir. minisztériumnak arra, hogy a kir. bíróságok szervezetén és eljárásán rendeleti úton változtathasson.!) Az az érzésünk, hogy a törvényszék volt az, mely bátrabban állott ki a minden jogász számára ideális álláspont védelmére. Dr. V. P. — Kötelező békéltetés a hütlenelhagyásos perekben. Az ilyen perekben (H. T. 77. §.) a törvényszékek az eddigi gyakorlat szerint a békéltetést általában nem kísérelték meg és az előkészítő eljárást nem folytatták le. Ez a körülmény és a hűtlen elhagyásos perek struktúrája lehetővé tette, hogy ha a házasfelek egymással megállapodtak a házasság felbontására nézve, — a pert a 77. §. alapján indította meg valamelyik fél és az ilyen per napok alatt lebonyolódhatott. így alakult ki az, hogy eddig a bontóperek 90 %-a hütlenelhagyásos per volt. A képviselőházban a közelmúltban nem épp pártoló szándékkal szóvátették az ilyen bontóperek nagy számát. A felszólalás az igazságügyi kormányzatnál visszhangra talált: nyilván az igazságügyminisztérium intenciója érvényesül abban, hogy a budapesti tör-