Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - Külföldi joggyakorlat

JOGGYAKORLAT. '55 7^ Külföldi joggyakorlat. I. Ausztria. i. Építészeti mü s-eqői jogi védelme. Az Oberster Gerichtshof egy újabb ítéletében kifejezésre jutó felfogás szerint építészeti müvek csak akkor részesülhetnek a szerzői jog védelmében, ha képzőművészeti alkotások. Képzőművészeti alkotások pedig lehetnek oly építészeti művek is. melyek elsősorban gyakorlati célokra szolgálnak (konkrét esetben a híd). Sőt lehet képzőművészeti értéke s így szerzői jogi védelemre számíthat adott esetben a tisztán gyakorlati célok szolgálatában álló építészeti mű is, pl. a gyárépület (tagozatánál, tömegelosztásánál és egyáltalában annál a módnál fogva, mellyel az építő annak gazdasági feladatait a felépítésben megoldja). (Juristische Blátter, 1929. január 19.) II. Németország. 1. Erkölestelen végrendeleti juttatás. Az örökhagyó nős fogorvos asszisztensnőjének, kivel éveken át nemi viszonyt folytatott, pénzösszeget hagyományozott és meghagyta fiatalabb leányának (aki az örökhagyó halála után a rendelőt átveendő volt), hogy a fogorvosi praxist a volt asszisztensnővel együtt folytassa tovább, a jövedelem egyenlő megosztása mellett. A Reichsgericht a pénzhagyományt érvényesnek mondta ki azon az alapon, hogy — bár az erkölcstelen szolgálatok fejében adott juttatás akkor is érvénytelen, ha az nincs is többé az erkölcstelen viszony folyatásárá rendeltetve — mégis a jelen esetben a hagyományi részeltetés alapját nem egyedül a nemi viszony, hanem a részeltetettnek az örökhagyó fogorvosi praxisában teljesített rendkívüli szolgálatai képezték, úgyhogy a hagyományi rendelkezés összjellege még sem erkölcstelen. De érvénytelen a fogorvosi praxis megosztására vonatkozó rendelkezés, mint amely az örökhagyó gyermekét arra kényszerítené, hogy a szülei családi békéjének megrontásában részes volt asszisztensnővel huzamos időn keresztül személyesen együttműködjék. (Juristische Wochenschrift, 1929 január 5.) Erősen szó fér a döntésnek ahhoz a megállapításához, hogy a jelen esetben a rendelkezés «összjellege» nélkülözi az erkölcstelenség ismertető jeleit; kifogásolható az a jogalkalmazási metódus is, mellyel a Reichsgericht a hagyományrendelés motívumait valósággal a juttatott érték jogi értelemben vett ellenszolgáltatásaiként kezeli. Ha azonban egyszer megáll az a minősítés, hogy a juttatás 10*