Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - Külföldi joggyakorlat

JOGGYAKORLAT. nem erkölcstelen, mindenesetre helyes L. Bendixnek az az észrevétele (u. ott), hogy ez a minősítés a fogorvosi praxis megosztására is kiterjed és abból, hogy a Reichsgericht álláspontja szerint nem erkölcstelen részeltetésnek a módja erkölcstelen vagy visszás, nem a részeltetés megdőlte, hanem csak az következik, hogy az örökös más módon tartozik teljesíteni (készpénzzel megváltás stb.). 2. A vevő átiratási kötelessége. A vevő átvételi kötelességéből következik, hogy az ingatlan tulajdonjogának nevére való bekebeleztetése iránt késedelem nélkül meg kell tennie a szükséges lépéseket. Ennek a kötelezettségnek a megsértése esetén a vevő kártérítéssel tartozik és azt az állapotot köteles helyreállítani, amely a késedelem nélkül állana fenn. így ingatlan tehermentes eladása esetén, ha a vevő a telekkönyvi lépések megtételében késedelmes és a késedelem ideje alatt 2,1 ingatlanon előbb fennállott, majd névértékben való kifizetés folytán megszűnt jelzálogjogok átértékelési különbözete erejéig jelzálogjogok kebeleztetnek be az ingatlanra (v. ö. a magyar valorizációs törvény 28. § -át), ezek a jelzálogjogok az eladó és a vevő viszonyában a vevőt terhelik: a vevő a késedelem folytán a telekkönyv közhitelességébe vetett bizalmán alapuló védelmet elveszíti. Felmerült esetben a Reichsgericht a vevő tehermentesítés iránti keresetének helyt adott, mert az adásvételi szerződés megkötésénél közreműködött közjegyzőnek a vevőhöz intézett az a felhívása, hogy a vevő az átruházási illeték befizetése után a szerződést és a bekebelezési engedélyt az illetéknyugta kapcsán nyújtsa be a telekkönyvi hatósághoz, nem tekinthető — mint az alperes állította — a közjegyző, mint az alperes megbízottja részéről a felpereshez intézett megintésnek; ennélfogva a vevő késedelembe sem jutott. Ezzel a fellhívással a közjegyző egyszerűen mentesülni akart a bekebelezési kérvény benyújtása alól s ezt a vevőre akarta hagyni. Ez kitűnik a közjegyzőnek éppen az alperes által hivatkozott értesítéséből, mely szerint a többi közjegyzők is hasonló esetben így szoktak eljárni. (Deutsche Juristen-Zeitung. 1929 január ic.) III. Franciaország. Felelősség a\ orvosi honoráriumért. A francia gyakorlat meglehetősen széles körben ismeri el az orvosi honoráriumért való felelősségét a betegen kívül olyan személyekkel szemben, akik — bárcsak «hallgatólagos» — magatartásukkal olyan gesztiót tanúsítottak, melyből a díj megfizetésére való kötelezés szándéka