Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - Gyorsítás és egyszerűsítés a büntető eljárásban

GYORSÍTÁS ÉS EGYSZERŰSÍTÉS A BÜNTETŐ ELJÁRÁSBAN. I 2 } lik. hanem csupán a bűnvádi szabályok helyes és szakszerű végrehajtását, józan igazságügyi politika megvalósítását és a hivatali hatáskörnek megértő, higgadt betöltését feltételezik. Amennyiben azonban az a helyzet alakulna ki, hogy a bűnügyek intézésének gyorsítása érdekében feltétlenül szükség van törvényhozási újításokra, még abban az esetben sem helyeselhetnek azt a módszert, amely különösen egyes bűncselekménykategóriáknak fokozottan gyors elbírálásáról kíván gondoskodni. Kétségtelen, hogy a becsületvédelem egyik fontos feltétele, hogy a megrágalmazott egyén ne legyen kénytelen hónapokig, sőt évekig a rágalom mérgezett nyilát megtűrni lelkében, és közérdek, hogy az ily igaztalanul meghurcolt egyén minél hamarabb kapja meg az egyetlen méltó elégtételt: az őt tisztázó bírói ítéletet. E mellett az. érdek mellett semmivel sem becsülhető kisebbre az a szükséglet, hogy akit életében, nemi érintetlenségében, testi épségében, kenyérkereső foglalkozása által kívánt képességeiben ért a támadás, ugyancsak haladéktalanul érje el azt a célt, amelyet számára a büntetőper biztosíthat. Ebből a szempontból tehát aggályos elsőrendű és másodrendű gyorsaságú elintézéseket intézményesíteni. Az ily kivételes rendelkezések nagyban alkalmasak a bírósági munkába a zaklatottságot, az idegeskedést belevinni, amelytől pedig az igazságszolgáltatásnak — különösen normális időkben — fokozottan óvakodnia kell. Ha már most oly rendszabályról kellene gondoskodni, amely a bűnvádi ügyeknek gyorsítását et~ eges- vonalon lehetővé tenné, úgy a megoldást ott keresnők, hogy ne kelljen a hatóságoknak jelentéktelen, aprólékos ügyek tömegével foglalkozniok, amelyeknek az instanciák sorozatán való vonszolását sem a köz, sem az egyén érdeke nem javalja. Altalános jelenség, hogy a büntető ügyeknek tekintélyes része már megindulásukkor elavultaknak, idejüket múltaknak tekinthetők és amelynek folytatásában — nem csupán a közvetlenül érdekelt felek, hanem maguk a hatóságok is időpazarlásnál egyebet nem látnak. Nincs mód azonban, hogy ettől a kölönctől megszabadulni lehessen, mert az aktát el kell intézni, vádat kell emelni, tárgyalást kell tartani, perorvoslatot el kell bírálni stb. Ha azonban' a vádhatóságoknak — mint amelyek a bűnügyek első megrostálására hivatottak — az 1921 : XXIX. tc. 7- § a által kezdeményezett gondolat továbbfejlesztésével megadnák a lehetőséget arra. hogy oly ügyekben, amelyek teljesen jelentéktélenek, amelyeknél a tettes egyénisége, eddigi és a jövőben várható magatartása az eljárás folytatását nem indokolja, s a