Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - Gyorsítás és egyszerűsítés a büntető eljárásban

GYORSÍTÁS ÉS EGYSZERŰSÍTÉS A BÜNTETŐ ELJÁRÁSBAN. 121 Az alaposságaak c; a fajtája rendszerint annak a bizonyítéka, hogy az intézkedő személy nem alkotott magának logikusan körülhatárolt tervet a megoldandó tény- és jogkérdésekről, s abban bízik, hogy az össze-vissza folytatott bizonyításból, az aktaanyag zavaros tengeréből hableány módjára fog életre kelni a helyes döntés és benne az igazság. Ennek az alaposságnak tehát a jó jogszolgáltatással nagyon kevés a kapcsolata és egyenesen arra alkalmas, hogy a jogkeresőket elrettentse attól, hogy a büntetőbíróság elé menjenek ügyükkel. A feljelentő, aki a sérelmére elkövetett bűncselekményt már rég elfelejtette volna, ha emlékezetét a minduntalan érkező idézőlevelek ébren nem tartják, akinek elcsendesedni készülő felháborodását már csak az tartja ébren, hogy napszámra kell a hivatali folyosókon idejét töltenie, hogy tűrnie kell, amint bizonyítást folytatnak a vádlott által újabban és újabban kitalált, mind merészebbé váló, a megkárosított becsületéi sem kímélő védekezésre, éppen oly kevéssé fogja megérteni ennek az eljárásnak az értelmét, mint amily kevéssé tudja méltányolni a jogász az alaposságnak ezt a megnyilvánulását. Kitűnik pedig mindebből, hogy a bűnperek elhúzódását, az eljárás menetének kívánatos gyorsítását már különösebb új reforformok nélkül is el lehet érni a büntető perrendtartás szabályainak helyes, észszerű alkalmazásával és a megoldandó kérdések előzetesen átgondolt körülhatárolásával. E feladat megoldása természetesen nem oly egyszerű és minden józan agyműködés útján elérhető, amint ezt hangoztatni szokták. Súlyosan bosszulja meg magát az a felfogás, mely adminisztrátori bölcseséget lát abban, hogy a gyengébb képességeket a büntetőszakban foglalkoztatja és e szakot oly teendőnek tartja, amelyet mellékesen telekkönyvi és cégreferensek is elláthatnak. Nem kisebb akadálya az ügyek megfelelő ellátásának gyakran az, hogy nem áll rendelkezésre a megkívánható pótlás a felsőbíróságokhoz kinevezett kiválóbb erők helyére. Ne az a képességektől teljesen független körülmény, hogy a kinevezésre megérett számára hol van véletlenül üresedés, döntse el a bírói szék mily módon való betöltésének kérdését, és akkor az ügyek intézésének sorsa is megnyugtatóbb fordulatot fog venni. Itt kell azonban reámutatnunk arra is, hogy a büntető ügyek elintézésének gyorsítása nem csupán a vádhatóság és a bíróságok munkájától függ, hanem szoros kapcsolatban van a nyomozó hatóságok munkateljesítményével, e munka minőségével is. A nyomozás szakszerűségétől függ, hogy el lehet-e fo-