Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - Gyorsítás és egyszerűsítés a büntető eljárásban

I 20 DF AUER GYÖRGY. GYORSÍTÁS ÉS EGYSZERŰSÍTÉS A BÜNTETŐ ELJÁRÁSBAN. írta : Dr. AUER GYÖRGY. Igazságszolgáltatásunknak két legfőbb tényezője, a kir. Kúria elnöke és a hivatalát elfoglaló igazságügyminiszter csaknem egyidőben adtak kifejezést annak a meggyőződésüknek, hogy a büntetőperek menetének gyorsítását intézményesen biztosítani kell. Míg az ország első bírája általánosságban kifogásolta az eljárás hosszadalmasságát, a kiindulópont és a befejezés között levő, évszámokkal mérhető távolságot, addig a jogszolgáltatás legfőbb őre az eljárás gyorsítását különösen a sajtó útján elkövetett, a becsület ellen irányuló bűncselekményeknél látta nélkülözhetetlennek. Nem szenvedhet kétséget, hogy mind a két álláspont — amely egymással teljes összhangban áll és ugyanazt a célt tartja szem előtt — a büntető igazságszolgáltatást egyik legsúlyosabb hibájától, az eljárás célját és értelmét veszély ztető késedelmeskedésektől kívánja megszabadítani. Vitán kívül állónak tekinthető továbbá az is, hogy a jelen esetben — ellentétben a laikus körök részéről hangoztatott reformkívánságokkal — csupán oly orvosszerekről lehet szó, amelyek a gyorsaságot nem a% alaposság rovására kívánják érvényesüléshez juttatni. De viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy az alapossággal nem lehet indokolni, okozati összefüggésbe hozni az ügyek elhúzódását, elsekélyesedését, iratszörnyeteggé való felhízlalását. Mint minden emberi tevékenységnél a tökély, az ideál csupán célpont, amelyet elérni a legritkább esetben lehet és gyakran kell megelégedni azzal, hogy munkásságunk eredménye a célpontnak az adott körülmények által engedett megközelítése. Ezt az eredményt mindenesetre könnyebben érjük el a büntető igazságszolgáltatásban akkor, ha az eljárás súlypontja arra az időre esik, mikor a tényállás megállapításához szükséges bizonyítékok még frissen és az érdekeltek befolyásától fertüzetlenűl állnak rendelkezésre, amikor a jogaiban megsértett a bírói döntésben még orvoslást találhat és a bűntettet nyomon követő büntetés generálpreventív hatással lehet. Mindennek pedig semmi köze az alapossághoz, feltéve, hogy az alaposság alatt nem azt értjük, hogy rőfszámra kell mérni a bírói határozatok minőségét, tucatonként az egy ügyben tartott tárgyalások számát és kocsiderékkal az iratcsomók tömegét.