Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - Az 1928. év büntető igazságszolgáltatása

AZ I928. ÉV BÜNTETŐ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSA. 1 I I fokú ítéletet egyesbíró hozta, a semmiségi panaszt a rendesnél szűkebb keretek közé szorítja. A megszorítás feltétele csak az, hogy az elsőfokú ítéletet egyesbíró hozta legyen. Azért a K. a fiatalkorúak bírája által befejezett ügyet is e szabály alá vonja (B. J. T. LXXX. 75. 1.). Vitássá vált a kérdés, hogy e szabály a járásbíróság előtti eljárásban is alkalmazást nyer-e. A budapesti kir. ítélőtábla tanácsai abból a felfogásból indultak ki. hogy a B. P. 521. §-'a értelmében a büntetőperrendtartásnak a törvényszék előtti eljárásra vonatkozó rendelkezései a járásbírósági hatáskörbe utalt bűnvádi ügyekben is alkalmazandók, s e felfogásból kiindulva arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a 11. B. N. 30. i;-ának idézett rendelkezése a jarásbírósági hatáskörbe utalt ügyekben is alkalmazandó. A gyakorlat tehát az első hónapokban az volt, hogy amennyiben a kir. törvényszék mint felebbezési bíróság a kir. járásbíróság ítéletét a bűnösség és minősítés kérdésében helybenhagyta vagy csupán enyhébb minősítés alkalmazásával változtatta meg: a kir. törvényszék ítelete ellen semmiségi panasz nem érvényesíthető (u. o. 58. 1.). A kérdés azonban a jogegységi tanács elé került, mely a budapesti kir. ítélőtáblával ellentétes álláspontra helyezkedett, kimondván, hogy a B. N. 30. §-a nem alkalmazható oly ügyekben melyekben az elsőfokú ítéletet járásbíróság hozta (B. J. T. LXXX. 1 19. 1. . v JJ. §. A törvény a revizió tárgyában eljáró bíróság mozoghatási körét jelentékenyen kiterjeszti, amennyiben a semmiségi panasz tárgyában eljáró bíróságot a ténymegállapítás helyesbítésére is feljogosítja. A K. több esetben is élt e törvényadta jogával, de az indokolásban nem jelölte meg a bizonyítékokat, melyek alapján a ténymegállapítást kiegészítette s e helyett csupán az ügy irataira utalt (B. J. T. LXXX. 78, 1.). Nézetem . szerint ez az eljárás nem felel meg a B. P. 328. §-ában a bíróságokra rótt indokolási kötelességnek. Máskor ismét, mikor a K. az alsóbíróságok ítéletében foglalt ténymegállapítás alapján gyakorolt revíziót, kiemelte azt, hogy a ténymegállapítás a II. B. N. 30. §-a alapján helyesbítésre nem szorul (u. o. 78. I.). Nézetem szerint ennek kiemelésére szükség nincsen, mert amennyiben a K. hivatalból való intézkedésre alapot nem lát: a ténymegállapítás tekintetében nvilatkozni egyáltalában nem köteles. A jelen § szerkezete könnyen szolgálhat oly törvényina-