Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - Az 1928. év büntető igazságszolgáltatása

I I o D? DEGRÉ MIKLÓS. 2g. ^. A csatlakozás intézménye körül meglehetősen sok kontroverz kérdés merült fel. Az első kontroverz kérdés az volt, pótolhatja-e a koronaügyész csatlakozásával az elsőfokon eljárt kir. ügyész mulasztását is, avagy csakis a főügyész mulasztásának pótlására szorít kozhatik. A kérdés abban a vonatkozásban merült fel, hogy sem a kir. ügyész, sem a főügyész a B. P. 38^. § 1. b) pontja alapján perorvoslattal nem élt, mégis a koronaügyész e semmiségi ok alapján csatlakozást érvényesített. | Í A K. gyakorlata máris állandónak mondható abban az irányban, hogy a koronaügyész csatlakozásával nemcsak a főügyész, 'de az elsőíokon eljárt kir. ügyész mulasztását is pótolhatja (B. J. T. LXXX. 65., 71., 151. 1.). ^ Ez a gyakorlat szigorúan törvényszerű. Felmerült továbbá a kérdés, hogy a koronaügyész csatlakozásával pótolhatja-e a vádemelésnél elkövetett hibát. Ezt a kérdést a K. nemlegesen dönti el. Oly esetben ugyanis, mikor az alsóbíróságok a cselekményt a vádnak megfelelően minősítik: a minősítés kérdésében érvényesített csatlakozásnak helyt nem ad (u. o. 65., 68. 1.). Ez a gyakorlat nem megnyugtató, mert az, hogy a kir. ügyész az alsóbírósági ítéletekben foglaltnak megfelelő minősítés miatt vádolt, nem lehet útjában annak, hogy a főügyész más minősítés alkalmazása végett csatlakozással éljen. Ezt az álláspontot annak idején (B. J. T. LXXX. 68., 69. 1.) alkalmam volt tüzetesen kifejteni. A K. eleinte arra az álláspontra helyezkedett, hogy a csatlakozásban csak azon okok alapján lehet határozatot perorvoslattal megtámadni, melyek alapján a perorvoslat érvényesítése idejében érvényben volt jogszabályok szerint perorvoslatot lehetett volna érvényesíteni. Amennyiben tehát a kir. ítélőtábla a B. T. K. 92. §-át nem alkalmazta s így a kir. főügyész a B. T. 385. § 3. p. alapián s. panaszt nem érvényesíthetett volna: a koronaügyész a II. B. N. 28. §-ára alapított csatla^ kozást nem érvényesíthet (B. J. T. LXXX. 96. L). Utóbb azonban a K. gyakorlata irányt változtatott s arra az álláspontra helyezkedett, hogy csatlakozásban oly okok alapján is lehet a határozatot perorvoslattal megtámadni, amelyek alapján a perorvoslat érvényesítése idejében érvényben volt jogszabálvok szerint perorvoslatot bejelenteni nem lehetett volna (u. o. 118. 1.). A gyakorlatnak ez újabb iránya látszik helyesnek. j>o. §. A törvény azokra az esetekre nézve, mikor az első-