Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - Az 1928. év büntető igazságszolgáltatása

D? DEGRÉ MIKLÓS. 309. ,sv- Egy határozat foglalkozik e bűncselekménynek a B. T. K. 30^. §-a szerinti testi sértéstől való elhatárolása kérdésével (B. J. T. LXXX. 90. 1.). Az eddigi gyakorlatnak megfelelőleg kimondja e határozat, hogy lúgkőoldatnak kívülről való alkalmazása e § 1. bek. 1. tétele alá esik. Ha azonban e szándék a B. T. K. 303. vagy 304. §-ában meghatározott következmények előidézésére irányul: a cselekmény a 305. § szerint minősül. Ez azonban csak az esetre áll, ha az alkalmazott szer nem életveszélyes, mert ha az életveszélyes szer alkalmazása folytán áll elő a 303. vagy 304. § szerinti eredmény: úgy a cselekmény a 309. § 2. bekezdése alá esik. Ez esetben azonban teljesen közömbös, hogy a szándék a 303. vagy 304. § szerinti eredményre irányult-e. 333. §. A K. egy régebbi határozata szerint a kártyajátékban elvesztett pénz nem idegen ingó dolog s így annak elvétele nem képez lopást. Ujabban a K. ezzel ellenkező, nézetem szerint helyes álláspontra helyezkedett (B. J. T. LXXX. 104. 1.). A fogoly által a rabruhának a szökés alkalmával való elvitele a 34. sz. T. D. szerint lopást képez. Természetesen azonban csak az esetben, ha az eltulajdonítási szándék fenforog, mert e nélkül lopás nincsen. A K. egy határozata (u. o. 103. 1.) erre világosan utal. 349. § üt. bek. Rablással elkövetett szándékos emberölés feltétlenül e minősítés alá esik. Megáll tehát e minősítés erős felindulás fennforgása esetében is (B. J. T. LXXX. 175. 1.). 330. § A jogi irodalom vitatja, hogy polgári perrel való fenyegetés lehet eszköze a zsarolásnak. A K. egy határozata (B. J. T. LXXX. 135. 1.) is erre az álláspontra helyezkedik. Kimondja ugyanis, hogy zsarolásnak eszköze lehet nem létező követelés peresítésével való fenyegetés, valamint zsarolás létesül akkor is. ha a követelés létezik ugyan, de a jogosán követelhető összeg a követelt összegnek mindenki előtt nyilvánvalóan mélyen alatta marad. 355- §• Az óvadéksikkasztás kérdésében egy határozat eltér az eddigi iránytól. Az eddigi gyakorlat szerint a sikkasztás megállapítását csupán az zárta ki, ha az óvadékadó fél az óvadék felhasználásába beleegyezett, mely esetben azonban a szerződés nem óvadék-, de kölcsönügyletnek tekintendő. Azt pedig, hogy valamely iparágban szokásos az alkalmazottaktól átvett óvadéknak saját célra való felhasználása, az eddigi gvakoiiat közömbösnek tekintette.