Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - A sérthetetlenség pszichológiája a mentelmi jogban

A SÉRTHETETLENSÉG PSZICHOLÓGIÁJA A MENTELMI JOGBAN. 97 A zaklatás magánbosszúból nagyon csekély jelentőségű, ha meggondoljuk, hogy minden feljelentést törvény alapján köteles a bíróság megvizsgálni, hogy az eljárásnak megvannak-e a feltételei. Jelesül, hogy büntetendő cselekmény-e az, amit feljelentettek, s van-e arra elegendő gyanú1 Igenlő esetben a bíró elrendeli az eljárást, akár magánbosszú annak a forrása, akár nem. Ellenkezőleg mellőzi azt. A bosszú tehát nem játszhatik szerepet és csupán erkölcsi megvilágításba helyezi a sértettet. Kriminalisztikailag egyedül az a fontos, hogy alapos-e a vád, ha pedig az valótlan, hamis vád miatt járnak el a jogtalanul panaszkodó ellen. Ez a következménye az alaptalan magánbosszúnak. Hatóságok részéről pedig igazán kétes értékű a zaklatás felvétele. Mert jogállamban a hatóságok szigorú fegyelmi és büntetőjogi felelősség alatt állanak. De tegyük fel a legrosszabbat, azt t. i., hogy a kormány politikai üldözésnek tesz ki egy képviselőt. Itt különbséget kell tenni a nyomozás és bírói eljárás között. A nyomozás folyamán már besurranhat a politika az eljárásba. S politikai üldözés elképzelhető elméletileg, mert a nyomozó hatóságok a kormány utasítása alatt állanak, de nem képzelhető el gyakorlatilag. Nem képzelhető el, hogy akadna olyan dőre kormány, mely politikai okokból zaklatni merne egy képviselőt, amely minden alap nélkül való jogtalan üldözést jelent, mert hiszen ez a zaklatás. Gondoljunk a sajtónyilvánosságra, gondoljunk az interpelláció jogára. Az a kormány, amely elég vakmerő volna jogtalanul büntető úton zaklatni egy képviselőt, 24 óra múlva bukott kormány volna. A zaklatás tehát a nyomozás folyamán a chimérák ködös birodalmába való s pedig annál inkább, mert a nyomozáson túl már a független bíró veszi kezébe a hatalmat s a kormány utasításának vége szakad. De még inkább a chimérák birodalmába való az az aggodalom, hogy a bíróság odaadja magát a kormánynak a zaklatás eszközéül; az ilyen bíró legalább is fegyelmi úton nyakát törné, de könnyen kitenné magát a büntető úton való megtorlásnak is. A képviselő szabadsága tehát körül van bástyázva fegyelmi s büntetőjogi védelemmel úgyannyira, hogy még ezenfelül nincs szükség arra, hogy a Ház külön is megvédje a törvényhozót. Egyébként is zaklatásról csak az eljárás kezdetén lehetne szólani, de nem akkor, mikor már a bíróság vád alá helyező határozatot, vagy büntető ítéletet hozott, mert ilyen esetben a zaklatás kérdése tárgytalan, tárgytalanná tette ezt a kompetens