Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - A sérthetetlenség pszichológiája a mentelmi jogban

98 VARGHA FERENC. bíróság határozata. Ezt már több ízben kimondotta a Ház. Sajnos, ettől eltért, s a mentelmi jog szempontjából megkívánja, hogy a mentelmi jog felfüggesztését akkor is kérjék, ha a képviselő akkor kapott mandátumot, mikor már ügyében érdemleges határozatot hoztak. Ezzel szemben a Verhovay esetében, midőn akkor fordultak a mentelmi jog felfüggesztése végett a Házhoz, mikor már a vádhatározat meghozatott, kimondotta a bizottság, hogy: «ily körülmények között a mentelmi bizottság az illetékes bíróság kérelmére a képviselői immunitás felfüggesztésének javaslatba hozatalát meg nem tagadhatja*). (Jelinek i. m. 109. 1.) Ha tehát ennyire respektálja a Ház a bíróság határozatát, aminthogy kell is respektálnia, akkor miért kívánja meg, hogy a bírói határozattal ellátott ügyekben is kérjék a mentelmi jog felfüggesztését? Ez csak a prerogatíva presztizse érdekében történhetik, ami szertelen hátrányára van az igazságszolgáltatásnak. Nem foglalkozom tovább ezzel a kérdéssel, hanem utalok Horváth Boldizsár gyönyörű beszédére, amit Miletics ügyében tartott, ahol a többek közt így szól: «Nem fárasztom tovább a képviselő urakat. Én is azt mondom, nem privilégiumért kell nekünk harcolni. Nekünk mindig a szabadelvú'ség, jogegyenlőség hangzatos frázisai lebegnek ajkainkon és azt tapasztaljuk, hogy tényeink azokkal ellenkeznek. Mi azt mondjuk : meg akarjuk szüntetni a privilégiumokat minden téren, ledöntjük a kasztok válaszfalait, és íme, Önök új privilégiumot akarnak osztani a képviselőknek. Gondoskodjunk a képviselő védelméről, biztonságáról, igenis, de privilégiumot arrogálni magunk számára — az ellenkezik azon elvekkel, melyeket hirdetünk.*) (Jelinek 217. 1.) Befejezésül csak egy megjegyzést kívánok ehhez fűzni, azt, hogy minden állami és társadalmi intézménynek csak akkor van értelme és jogalapja, ha az valamilyen szociális szükség kielégítésére alkalmas. A mentelmi jogra azonban nincs szüksége sem az államnak, sem a társadalomnak, sem az országgyűlésnek. Azok az érvek, melyeket a szuverénitás cégére alatt felhoznak mellette, üres, tartalomnélküli szofizmák. Nincs tehát arra szüksége, csak annak a képviselőnek, aki a mentelmi jog palástjába akar burkolózni. De nincs szüksége arra az országgyűlés presztisének sem. Sőt ellenkezőleg, ez a presztízs éppen azt követeli, hogyha képviselő követ el bűncselekményt, ügye soron kívül tárgyaltassék. Hogyha bűnös, attól mielőbb szabaduljon meg a Ház. És e helyett minden törvényhozó ügyére békókat raknak. Szofizmák révén megtér-