Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)
1928 / 2-3. szám - A bűntető perjogi reformok maradandó alkotásai
82 BÁLÁS P. ELEMÉR. reformjáról nem kívánunk ezúttal részletes fejtegetésekbe bocsátkozni. Vannak nagy kérdések, melyeknek megoldásáról még sok vitának kell elhangzania, mert bármily egyszerűnek lássék, is másutt jól bevált elvek és intézmények átvétele, éppen a túlnyomóan gyakorlati jellegű eljárási jogban nem lehet az adott helyzettől elvonatkozni és a szerves reformnaka meglevő intézmények felhasználásával kell megvalósulnia. így aligha lehet feladunk a kir. ügyészség intézményét és a felügyeleti szempontból is kitűnően bevált kir. ítélőtáblát, véleményem szerint, továbbra is a bírói szervezet gerincének kell megtartanunk, másfelől' aligha lehet arra gondolnunk, hogy az egyes országokban talán, nagyszerűen beváló SchöíFe-intézményt a magyar bírói szervezetbe is átültessük. Nem tartozik jelen fejtegetéseink keretébe a laikus bíráskodás problémája sem. Erre nézve a Magyar Jogászgyűléstől lehet értékes anyagot várni. Ezúttal inkább csak a bajokat kívántuk felfedni és rámutatni azokra a pontokra, ahol véleményünk szerint máris megtalálta a törvényhozás a helyes eszközöket a javításra. A hatásköri szabályok gyakorlatiatlanságán az egyesbíróság rendszerének kiterjesztésével igyekezett a törvényhozás pillanatnyilag segíteni. Ez a rendszabály valóban alkalmasnak is bizonyult az első fokon felgyülemlett hátralékok megszüntetésére. Ez kétségtelenül jelentős eredmény. Mindamellett aligha lehet ezt a látszólag igen egyszerű, de éppen egyszerűségénél fogva nem kielégítő, mert fontos szempontokat figyelmen kívül hagyó rendszabályt a hatásköri probléma végleges megoldására alkalmasnak tekinteni. Az egyesbíróság alkalmas lehet olyan ügyek intézésére, melyek tömegesen fordulnak elő, tényállásuk nem bonyolult, jogi megítélésük különösebb nehézséggel nem jár és a kiszabandó büntetés nem jelentékeny. Mindezekből a szempontokból a mai egyesbíráskodás ellen kifogások hangzottak el. Ez a rendszer kissé merev. Nincs rá mód, hogy akár a «nehéz ügyeket», akár a hosszabb szabadságvesztésbüntetés alkalmazását kívánó eseteket társasbíróság elé lehessen vinni olyankor is, ha egyébként — a tömeges esetekben —- az ügy az egyesbíróság hatáskörébe is tartoznék. Igen tiszteletreméltó aggodalmak állták útját egy ilyen rendezésnek. Az eljárás egyszerűsítését és az ügyek koncentrációját alkalmas előmozdítani az a reform, amely a kir. ügyészség szerepét jóformán csak a Bp. értelmében kívánja érvényre juttatni egyfelől a nyomozó rendőrségnek a kir. ügyészséggel szorosabb kapcsolatba hozásával, másfelől a kir. ügyészség közvetlen nyomozó tevékenységének megengedésével. A gyakorlati helyzet a