Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 2-3. szám - A bűntető perjogi reformok maradandó alkotásai

A BÜNTETŐ PERJOGI REFORMOK MARADANDÓ ALKOTÁSAI. 8^ legutóbbi időkig az volt és részben ma is az, hogy nemcsak a törvény szerint van kétféle előkészítő eljárás (nyomozás és vizsgálat), hanem a gyakorlatban a nyomozás maga is két szakra oszlik, legalább Budapesten, ahol az államrendőrség önállóan szokott nyomozni és csak a szerinte teljes nyomozási anyagot terjeszti be a kir. ügyészséghez, amely sok esetben kénytelen újra kezdeni a nyomozást vagy nyomoztatást. A részletes perjogi reform megadja az alapot a gyakorlati intézkedések számára ezeknek az állapotoknak lényeges javítására. Maradandó értékűnek lehet tekinteni a fakultatív vádaláhelyezési rendszernek részleges kiküszöbölését is, sőt ezen a csapáson tovább lehetne haladni úgy, amint az 1921 : XXIX. évi törvénycikk miniszteri javaslata szólt és a vádirat ellen tehető kifogást egy későbbi átfogó reformnak általában ki lehetne küszöbölnie. A magyar büntető per rendszerébe ugyanis nem illik szervesen a bírói vád intézménye még abban a korlátozott alakjában sem, ahogy a Bp. szabályozza.1 Véleményem szerint egyedül az angol jogban logikus a bírói vádaláhelyezés, mert ott a vádjogot a király nevében ugyan, de rendszerint nemhivatalos szerv gyakorolja a népvád alakjában. Ilyen rendszerben kívánatos lehet, hogy az ítélőbíróság elé csak olyan ügy kerüljön, melyről bírói testület állapította meg, hogy érdemleges tárgyalásra alkalmas; a magánegyéntől, még ha nem is sértett, nem lehet az elfogulatlanságnak azt a mértékét várni, amilyen a vádhatóságnak hivatali kötelessége. Hogy mennyire összefügg az angol vádaláhelyezés a népvád intézményével,2 világosan mutatja az a szabály, hogy amikor hatósági egyén képviseli a vádat, nincs szükség a grand jury vádaláhelyező határozatára, hanem az ügyet közvetlenül az ítélőbíróság elé lehet vinni. Meggyőződésem szerint még a grand jury megszüntetésére irányuló mozgalom is beleillik ebbe a gondolatmenetbe, mert ma már a népvádat nagyrészt hatósági szerv: a rendőrség látja el ügyvéd (barrister) útján és így a vád alaposságának az ítélkezés előtt külön bírói szervvel való megvizsgáltatása ma már kevesebb gyakorlati célt szolgál. A vádaláhelyezés intézményét minden logika ellenére átvették ezek a kontinentális perjogok is, amelyek a hatósági vád 1 Nem osztjuk Zchery Lajos szép könyvének (A vádaláhelyezés 1915) álláspontját. Az egyes ember szempontjából sokkal fontosabb a vádaláhelyezésnél a nyomozórendszer megszüntetése, a bírói és vádlói jogkörök szétválasztása és a szóbeliség és közvetlenség elvének inaugurálása, nemkülönben a személyes szabadság korlátozásának szigorúan megszabott határok közé szorítása. 1 V. ö. Horváth Dániel: Az angol büntető igazságszolgáltatásról 1927, Admeto Géza : Az angol esküdtbíráskodás 1927. 6*