Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 2-3. szám - Az új kegyelmi elhatározásról

8o Dl AUER GYÖRGY. ügyet s a kegyelmi megállapítást úgy az ügyésznek, mint a bíróságnak függőben kell tartani. A végrehajtás szempontjából az irányadó, hogy az élőszabott kellékek már 1928 márc. i-e'n megvoltak-e vagy sem. Nem részesíthető tehát kegyelemben, mert nem volt büntetlen előéletű az, akinek más ügyben kiszabott büntetését egyéni kegyelem során később elengedték. Véleményünk szerint éppen oly kevéssé tarthat igényt kegyelemre az, akit később újrafelvételi eljárás során jogerősen felmentettek, de a kegyelmi elhatározás kelte napján még jogerősen el volt ítélve. Az ily különleges esetek által előidézett helyzetek megoldására már csak az egyéni kegyelem lehet hivatva. Abból az elvből kifolyóan, hogy a hatóságok csupán a kegyelmi elhatározásban megszabott feltételek fennforgásának ellenőrzésére vannak hivatva, következik az is, hogy e hatáskörükben hozott döntésükhöz nem járulnak a jogerő következményei, hanem ha az intézkedő hatóság utóbb azt látná, hogy a feltételek hiányában állapította meg, hogy valaki kegyelemben részesült, intézkedését az elévülési időn belül bármikor hatályon kívül helyezheti. Ilyenkor az eljárás folytatásáról természetesen nyomban gondoskodni kell. Az intézkedés kötelezettsége az eredetileg tévesen eljáró hatóságot terheli. Az említett elvből azonban az is következik, hogy a hatóság, ha az újabban rendelkezésre álló adatokból arról győződik meg, hogy nem hiányoznak a kegyelem feltételei oly egyénnél, akivel szemben eredetileg a kegyelmet alkalmazhatónak nem tartotta, megtagadó határozatát is hatályon kívül helyezheti és az elítéltet vagy terheltet kegyelemben részesültnek nyilváníthatja. Előállhat ily eset különösen akkor, ha a kegyelem alkalmazását megtagadták abban a tudatban, hogy az érdekelt a bűnvádi eljárás avagy a büntetés alól magát elvonva külföldre távozott. Utóbb pedig megállapítást nyer, hogy ő az ország területét el sem hagyta, avagy hogy az utazás hatósági engedelemmel, pl. halaszthatlan személyes ügyben történt. Ha az illetékes hatóság megállapította, hogy az elítélt, avagy a terhelt kegyelemben részesült, ezáltal a büntetés végrehajtását, illetve az eljárás folytatását gátló ok létesült. (Btk. 117. §. 2. pontja, illetve 105. $ 2. pontja.) Ily gátló ok azonban csak akkor érvényesülhet, ha egyébként az eljárás folytatásának akadálya nincs. A kegyelmi elhatározás tehát nem menti fel a hatóságokat, hogy a folyamatban levő ügyeket ugyanolyan gonddal intézzék, mintha azok kegyelem alá nem esnének. Egyrészt elméleti szempontból is kétségtelen, hogy a Btk.