Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 2-3. szám - Az új kegyelmi elhatározásról

78 Dí AUER GYÖRGY. jövő bűncselekmény miatt történt jogerős elítélés' lehet a gátlója. A kormányzói elhatározásnak szerves kiegészítője az igazságügyminiszternek a kegyelem végrehajtása tárgyában kiadott (12,2441'1Q28. I. M. s%.) rendelete. A végrehajtás szabályozásából kitűnik, hogy a tulajdonképpeni politikai bűncselekmények tettesei (speciális kizáró ok hiányában) a kegyelmi elhatárolás közzétételének napja óta olyanoknak tekintendők, mint akikkel szemben az ítéletet végrehajtani csak a pénz- és szabadságvesztésbüntetés mellett előszabott egyéb rendelkezések foganatosítása végett lehet; az ítélettel be nem fejezett ügyekben pedig a büntető igény már egyáltalán nem érvényesíthető. A hatóságok feladata a végrehajtás körül itt tehát csupán a pozitív és negatív feltételek ferfnforgásának az iratok alapján való megállapítására szorítkozik. A pontosan körülírt feltételek észlelése ily módon, magasabbrendű igazságügyi tevékenységet nem igényelvén, nem helyez súlyt az igazságügyi kormány sem arra, hogy a feltételek ellenőrzése melyik hatóság által történik. A kegyelmi elhatározás minél gyorsabb végrehajtása érdekében a jogerősen elítéltek ügyeit a büntetést végrehajtó hatóság, a nyomozás alatt álló ügyekben szereplő gyanúsítottak ügyeit a kir. ügyész, végül a bírói eljárás alatt álló vádlottak ügyeit az az alsó- vagy felsőfokú bíróság vizsgálja meg, amely előtt az ügy éppen elintézés végett van. így tehát pl. az ítélőtáblai ítélet kihirdetésével megbízott törvényszék a kihirdetés alkalmával tartozik megvizsgálni az ügyet a kegyelem alkalmazhatása szempontjával és saját hatáskörében szünteti meg az eljárást, ha a feltételek fennforgását észleli. Birói döntésre az tulajdonképpeni politikai bűncselekményeknél csak két esetben' van szükség. Először is, ha a jogerősen elítélt összbüntetést tölt oly bűncselekmények miatt, amelyek között olyan is van, amely nem esik kegyelem alá. Ily esetben az elsőfokú ítélőbíróság az ügyész meghallgatása után dönt abban a kérdésben, hogy a^ öss?~ büntetésből mennyi esik kegyelem alá nem eső cselekményre. E döntés, mint amely már nem csupán a kegyelmi döntés végrehajtása, egyfokú perorvoslattal megtámadható. Adódhatik tehát oly eset is, amikor az öt évnél hosszabb szabadságvesztésbüntetésre ítélt egyén is igényt tarthat kegyelemre, igaz, hogy csak büntetése egy részének elengedésére vonatkozóan. A másik eset, amikor a végrehajtást bírói döntésnek kell megelőznie, akkor áll elő, ha valakit több politikai bűncselekmény miatt ítéltek el s a büntetések összbüntetésbe foglalva még nincsenek. Ilyenkor az összbüntetést sürgősen ki kell szabni s csak azután lehet az ügyet kegyelem szempontjából vizsgálat tárgyává tenni. Ellen-