Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 2-3. szám - Az új kegyelmi elhatározásról

AZ ÚJ KEGYELMI ELHATÁROZÁSRÓL. 77 kereső foglalkozásukból kiragadott, megbélyegzett emberek számának csökkentésére irányul. A politikai természetű indokból elkövetett bűncselekmények meghatározása alatt, a felsorolásból kitűnően először is a speciálisan politikai bűncselekményeket kell érteni, amelyeknek tehát egyetlen és közvetlen sértettje az állam. Ezenkívül kegyelemben részesülnek még — bár szigorúbb feltételek mellett — a tágabb értelemben vett politikai bűncselekmények elkövetői, vagyis oly deliktumok miatt, amelyeknél csupán az elkövetés vezethető vissza politikai természetű indokokra. A második csoportba tartozó bűncselekményeket illetően a kegyelmi elhatározás nem feledkezett meg a szükséges óvatosságról. Mert míg a tisztán politikai bűncselekmények kegyelemben való részesítésének egyetlen általános- akadálya a bűncselekménynek az öt évi szabadságvesztés büntetést meghaladó súlya, addig a második csoportba sorolt bűncselekmények tettesei csak akkor élvezhetik a kegyelmet, ha rendkívüli méltánylást érdemlő esetben, éppen a rendkívüli körülményekre figyelemmel a bíróság a\ elítéltet a kegyelem elhatározása keltétől számított három hónapon belül kegyelemre méltónak nyilvánítja. A második lényeges korlátozás pedig abban mutatkozik, hogy az utóbbi bűncselekményekből kifolyóan kegyelemben nem részesülhetnek olyanok, akik ellen a bíróság még jogerős ítéletet nem hozván, a bűnvádi eljárás folyamatban volt 1928 márc. hó 1. napján. A kegyelem következménye viszont mindkét esetben egyenlő, vagyis hogy csupán a szabadságvesztés és a behajthatlanság esetén szabadságvesztésre átváltoztatandó pénzbüntetés végrehajthatósága szűnik meg, míg az ítéletnek egyéb, az elítélt ellen irányuló rendelkezései (hivatalvesztés, kitiltás stb) hatályban maradnak. A tisztán politikai bűncselekmények között is lényeges különbség van a kegyelem szempontjából annyiból, hogy a már ítélettel befejezett ügyekben kegyelemben részesülnek a törvényben megállapított büntetési tételre való tekintet nélkül mindazok, akiket öt évet meg nem haladó szabadságbüntetésre vagy pénzbüntetésre ítéltek. A még ítélettel el nem bírált, bár a kegyelmi elhatározás kelte előtt elkövetett bűncselekmények tettesei már csak akkor részesülhetnek kegyelemben, ha a törvény büntetési tétele nem magasabb öt esztendőnél. Valamennyi kegyelemben részesíthető bűncselekményre vonatkozóan egyformán érvényesek, végül az elhatározásban külön kiemelt speciális akadályok. Ezek közül csupán a büntetett előélet akadályára kívánok rámutatni, amely szerint a kegyelemben való részesítésnek csupán valamely •egyéb, tehát nem a kegyelmezés szempontjából figyelembe