Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 2-3. szám - Törvénykönyv és szokásjogi rendszer

TÖRVÉNYKÖNYV ÉS SZOKÁSJOGI RENDSZER. 75 régi jogszabály, amelyet ismernek és követnek, mint egy tökéletesebb új szabály, amelyet nem ismernek vagy ellenérzéssel fogadnak és követni nem akarnak vagy nem tudnak. A minden ember magánéletét legközvetlenebbül érintő jogszabályoknál pedig éppen nem lehet elvárni azt, hogy idegenből átültetett vagy költött új jogrendszert hamarosan megismerjenek, befogadjanak és életviszonyaikban kövessenek; ehhez a nemzet jogi képzeteinek és jogérzetének olyan mélyreható átváltozása lenne szükséges, amely csakis hosszú idő múlva következhetnék be. E nélkül az átültetett idegen jogrenddel szemben hosszú időn át úgy állanának az emberek, mint az, aki külföldön tartózkodva alkalmazkodni kénytelen az illető állam előtte ismeretlen s reá nézve egészen idegenszerű jogához. A jogtörténet több példáját ismeri ugyan idegen magánjogok recepciójának; de megállapított tény az is, hogy a recipiált jog többnyire csak nagyobb átalakítások után s csak lassanként hosszú idő múlva ment át úgy a nép életébe, hogy annak valóban szabályozójává is lett. III. A helyes kodifikációnak tehát szükségképpen a fennálló hazai jog feldolgozásából kell kiindulnia. Ennek még akkor is állania kell, ha a hazai jog fejlődésében az életviszonyoktól s külföldi haladottabb nemzetek jogfejlődésétől messze elmaradott; mennyivel inkább meg kell azt kívánni oly magánjog kodifikációjánál, amely mint a magyar, habár szokásjogi természeténél fogva hézagos és nem egészen teljes és tökéletes is, de nagyban és egészben a legmagasabb kultúrfoknak is megfelel, a hazai élet talajából nőtt egyes legsajátosabb intézményeinek, például a házassági vagyonjogi intézményeknek tökéletessége pedig sok tekintetben egyenesen példája is lehet a helyes jogi rendezésnek. A magyar magánjog kodifikátorának ilyen kész és felhasználható anyag állván rendelkezésére, a helyes kodifikációnak ezzel a módszerével bőségesen élhet. Kiindulásul nem kell egyebet tennie, mint az élő szokásjogi és törvénnyel szabályozott kész magánjogi anyagot §-okba szedni s a dogmatika szemüvegén is átvizsgálva intézmények szerint rendszeresen csoportosítani s összefüggő szerves egészbe egybefoglalni. Itt1 azonban a kodifikáció munkája még nem állhat meg. Szokásjogunknak vannak ugyanis egyes tételei, amelyek a hazai jog minél teljesebb konzerválására irányuló törekvéssel végzett vizsgálat után is a mai viszonyok között már nyilván elavultaknak vagy feleslegeseknek mutatkoznak s ennélfogva a jövőre nézve állandó szabályokul egy modern törvénykönyvben fenn