Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 2-3. szám - Törvénykönyv és szokásjogi rendszer

72 Dí SZÁSZY BÉLA. rendelkezéseinek előkészítésekor milyen aggodalmaskodással fogadta el az új perrendtartás szerkesztője ezt a rendelkezést szemben az eddig fennállott jogállapottal, amely a kir. Kúria teljesülési határozatait általában csak a kir. Kúria tanácsaira tette kötelező erejűvé (i 881 : LIX. tc. 4. §), s csupán a kir. ítélőtáblák ellentétes teljesülési döntvényeinek a jogegység érdekében szükséges kiegyenlítése végett hozott kir. kúriai teljesülési határozatok kötelező erejét terjesztette ki a kir. ítélőtáblákra is (1890 : XXV. tc. 13. § 5. bekezdése). Csak reá kívánok mutatni arra, hogy amidőn a bíróság szokásjogalkotó hatalma a jogegység érdekében felállított döntvényalkotási jogban a törvény kötelező erejével határos eszközt nyert, a szokásjogi szabályok területén még mindig nem kapta meg azt a szilárd alapot, amelyet számára a törvénynek a bírói ítélkezésben meg nem változtatható rendelkezése adhat meg csupán. Igaz, hogy a bíróság a törvény alkalmazásában sem nélkülözheti a döntvény alkotás jogát; szükség lesz erre a törvény hézagainak kitöltése, egyes rendelkezések netalán vitás értelmének megállapítása s általában a jogalkalmazás körében felmerülő elvi vitás kérdések megoldása végett is. Ámde ez mindenesetre szűkebb tere lesz a jogbizonytalanságnak s könnyebb feladata a bírónak, mint az, amikor úgyszólván minden egyes esetben nemcsak a jogszabály helyes értelmét, hanem magát a jogszabályt is keresni és megállapítani szükséges. És ha a jognak az a rendeltetése, hogy az emberek életviszonyait szabályozza, mindenesetre szükséges az is, hogy a jogszabályok ne csak a bíróságok előtt, hanem mindenki előtt ismeretesek s könnyen feltalálhatók legyenek. Vájjon honnan lehet a szokásjogi szabályokat ilyen biztosan és könnyen megismerni ? A kir. Kúriának teljesülési, jogegységi és a Határozatok Tárába felvett elvi jelentőségű határozatai hivatalos közlés útján nyilvánosságra kerülnek ugyan, ámde ez csak egy kis része a szokásjogi szabályok területének. Az alkalmazott szokásjogi tételeknek ezenfelül még igen nagy része az, amelyekről csak maguk azok a perlekedő felek szerezhetnek hiteles tudomást, akikkel szemben ügyeikben alkalmazásra kerülnek, mások pedig csupán többé-kevésbé megbízható magánközlemények útján értesülhetnek. Egyáltalában kérdéses az is, mikor lehet arról szó, hogy valamely ügyben alkalmazott jogtételt már a szokás szentesíti s jogszabállyá emeli; mikor lehet szó erről különösen akkor, ha jogerős bírói ítéletekben párhuzamosan ellentétes elvi kijelenté-