Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 2-3. szám - Törvénykönyv és szokásjogi rendszer

7° Df SZÁSZY BÉLA. hatná, ezzel szemben utalnunk kell arra, hogy alkotmányunk elismeri még a törvényrontó szokás jogalkotó erejét is, mennyivel inkább kell elismernünk egy szokásjogi szabályt lerontó vagy módosító új szokás keletkezésének lehetőségét. Ha ugyanis a bíró egy régi törvényre kimondhatja, hogy elavult, nem felel meg többé a változott viszonyoknak, ennélfogva bírói lelkiismerete s meggyőződése szerint azt ma már alkalmazni nem lehet, annál inkább teheti ezt a bíró egy szokásjogi szabállyal szemben, amely lényege szerint maga is nem a törvényhozóhatalom formailag is kötelező tekintélyének, hanem csupán a múltban kialakult bírói meggyőződésnek az alkotása. Leghatározottabb alakot ölt a szokásjogi szabály kialakulása akkor, amikor a kir. Kúria valamely vitás elvi kérdést jogegységi vagy pedig teljesülési határozattal dönt el, mert az ilyen határozatokat minden bíróság mindaddig követni köteles, amíg azt a kir. Kúria teljesülése meg nem változtatja (1912 :LIV. tc. 75. §). A törvénynek ez a rendelkezése a bírói gyakorlatban ekként kijelentett jogtétel érvényét immár közel hozza a törvény formai kötelező erejéhez, sőt bizonyos tekintetben még a törvény fölé is helyezi, mert a törvény értelmét általános jelleggel kötelezően magyarázza. Ebben az alakban a bírói gyakorlatban kialakult szokásjogi tétel immár nem a konkrét esetek eldöntése kapcsán megnyilvánult jogelv, hanem általános elvi jellegű jogszabály, amely éppúgy kötelez, mint a törvény, de hatályosságát és erejét tekintve mégsem olyan, mint a törvény rendelkezése. A bírónak az érvényben levő törvény rendelkezésétől sohasem szabad eltérnie; a bíró a törvényt csak magyarázza és a konkrét esetekre alkalmazza vagy magyarázatát elvi határozatként az érintett módon kijelenti, de a törvényt meg nem változtathatja. A jogegységi és teljesülési határozatok nem ily változhatatlanok. A törvény, bár a bírói meggyőződés érvényesülésének szabadságát ilyen határozatokkal szemben a bíróságokat általánosan kötelező erő kimondásával nagymértékben korlátozza, mégis megengedi, hogy ha a kir. Kúria valamelyik tanácsa elvi kérdésben el kíván térni a kir. Kúriának jogegységi vagy teljesülési határozatától, az illető tanács a konkrét ügy elintézésének felfüggesztésével kívánhatja s provokálhatja a vitás elvi kérdésnek újabb teljesülési eldöntését (ic)i2:LIV. tc. 71 §, 1. p., 72. §). Ugyanezt teheti az elintézésre váró konkrét ügy felfüggesztése nélkül bármelyik kir. ítélőtábla teljesülése a jelenlévők szavazatának legalább kétharmad részével hozott határozat alapján (1912 : LIV. tc. 76. §). Sőt tudvalevően a kir. Kúria