Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Dr. Kovács Marcel: A polgári perrendtartás magyarázata [könyvismertetés]

SZEMLE. 61 ügyelői díjjal nem előzték meg őket. A közönséges hitelezők is sziveser. látták volna, ha az 1915-ös rendelet helyett az 1926-os rendelet rájuk is alkalmazást nyert volna: eddig e reményük nem teljesült, csak a pagj'onfelűgyelöknek prodesi az új rendelet. Csak az teremthet ilyen meglepetésszerű apropos-intézkedéseket, ha rendeletekkel csinálnak jogot. A törvényhozás aligha alkotna, pláne ilyen kiskörre, pár személyre vonatkozó céllal. kivételes jogszabályt. Ettől eltekintve : aggodalmasnak véljük, hogy a magánjogi vonatkozásokban visszaható intézkedést statuál a rendelet még jogerős bírói döntéssel szemben is. Olyannyira aggodalmasnak, hogy még azt is elképzeljük, akadhat bíró. aki gondolkodóba esik a felett. Yajjon törvénves-e az ilyen rendelet? — A valorizáció képviselőházi vitája. Napról-napra inkább érdeklődéssel, mint megnyugvással olvassuk a parlamenti tudósításokat. A képviselőház plénumában a magánjogi átértékelés javaslatát tárgyalják, de több szó esik a szorosan idetartozó kérdések helyett a hadikölcsönvalorizációról. Utóbbi kérdésnek, mint szakszerűtlenebbnek, de népszerűbbnek nyilván nagyobb a rezonanciája. Természetesen megvan a belső összefüggés. — hisz a tisztán magánjogi téren is a hadikölcsönre való rejtett tekintet akadályozza leginkább a kölcsönöknek és egyes más követeléskategóríáknak magábanvéve nagyon indokolt és kívánatos átértékelését. A közhangulat és a jogászi meggyőződés által portált ellenzés nem maradt teljesen hatástalan. Elért annyit, hogy a kormány kijelentette: nern tekinti örök időkre elintézettnek a hadikölcsönök dolgát a mai, negációból és karitativitásból kevert állásfoglalással. Ideális zenéje a jövőnek, — ideiglenesen» pedig, realiter megmaradunk az eddigieknél. Hogy az «ideiglenes» elrendezés nem fogja-e túlélni és semmivé avítani az egész problémát, azt senki sem tudhatja ; közülünk mai generáció közül qui vivra, verra ! b. g}'. — Lakbérlelek felmondása. A legújabb lakásrendelet újabb jogcíme alapján özönével indultak felmondási perek. Ezeknek legnagyobb része természetesen — az azóta eltelt idő rövidsége folytán — adhuc sub judice list est. nem érhette még el az eljárás ezen nemében másodfokon beálló jogerőt. Kialakult praxisról ennélfogva eddigelé alig lehet szó. Mégi? nyomdafesték alá kívánkozik már némely tünet és tapasztalat. Meglepetve láttuk pl., hogy míg azelőtt ritkaság volt a felmondó háztulajdonosnak (pláne gyors; pernyerése, addig most egyes helyeken sorozatosan és az első vagy második tárgyaláson érvényesnek ítélik az előttünk részben vitathatónak tűnő felmondásokat. Lehet, hogy ez megfelel a rendelet intencióinak ; olvastunk is arról, hogy («a lakók érdekében!*) intézkedések történnek a perek gyors lebonyolítása érdekében, — mindamellett krudélis eredmény egyes, főleg szegényebb lakóknak deposszedálása olyankor, amikor még távol van az általános lakásfelszabadítás, amely mindenkinek könnyebbé tenné az újabb lakáshoz jutást. Nem minden operáció fáj kevésbbé részletekben. Másik meglepő tény, amelyről hallottunk: az. hogy a bérlőnek felmondási okul szolgálható (12,000 pengőt meghaladó) jövedelmiadó-alapjának állítólag jogerősen kell megállapítva lennie. Tehát: a közigazgatási bíróságon, valamikor 1929-ben vagy 1930-ban? Ez megint a háztulajdonosokra látszik méltánytalannak, még pedig épp a leggazdagabb, tehát lakásvédelemre a legkevésbbé szoruló s a rendeletbe is épp ezért foglalt bérlökategória javára. Nem hinnők, hogy ez a halasztás megfelelne a rendelet intencióinak mondjuk pl. olyankor, amikor a bérlő kérdéses adóalapja az előző években is messze meghaladta a releváns értékhatárt. Igy hat — hol a bérlők, hol a háztulajdonosok érdekében — kívánatos.