Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Dr. Kovács Marcel: A polgári perrendtartás magyarázata [könyvismertetés]

62 SZEMLE. hogy a hevenyészve kodifikált rendelet hézagait a bíróságok minél több általános magánjogi művészettel és emberi beleéléssel töltsék ki. - A jelzálogjogi törvény. Az Országos Törvénytár 1927 december 28-án hozta az 1927 : XXXV. tc.-et, amelyhez terjedelemben és jelentőségben hasonló törvényalkotás számos év óta, — mondhatjuk a polgári perrendtartás megalkotása óta nem lépett jogéletünkbe. Jogászságunk természetesen már a javaslat és tárgyalás során megszerezte a szokásos, nagy vonalakban maradó «előzetes tájékozódást»-t, most aztán következik a gyakorlati, részletekbe menő belemélyedés, miután ez a törvény prototípusa azoknak, amelyeket «mindnyájunknak meg kell tanulnunk». Itt persze, pár sorban, még csak nem is utalhatunk a száz §-t meghaladó kis kódex tartalmára, amely eddigi jelzálogjogunkat egészen új irányokban egészítette ki, és azt, ami megmaradt a régiből, szintén új, kikerekített formában szövegezte. Kimarkolja az új törvény a polg. tvkv. javaslatának jelzálogjogi részét is (bsz. 649. skk. §§.), de távolról sem változatlanul. Érdekes megfigyelni, mint törekszik az újabb stilizálás fokozott egyszerűségre és — szemben a polgári tvkv. javaslatának szigorú BGB-szerü jogásziasságával — lehető népiességre, úgy miként a svájci kódex. Illusztrálásul elég a jelzálogi törvény i. és 2. §-ait a bsz. (ezeknek megfelelő) 649. §-ával összehasonlítva elolvasni. Az egészében nagy tetszéssel fogadott új törvény azonban eddig nem lépett életbe, ehhez (117. §.) az igazságügyminiszternek külön rendelete kell még, mely az «életbeléptelő és az átmeneti szabályokat» is hozni fogja. Nyilván szükséges lesz bizonyos mértékben a telekkönyvi rendtartás alakibb szabályait is összhangba hozni a jelzálogjogi törvény anyagibb intézkedéseivel. Kívánatos, hogy a bizonytalanság érzésével járó vacatio legis ne legyen túl hosszú, és a nélkülözhetetlen rendeleti intézkedések mielőbb megalkottatván, az új jogalkotás a törvénytár után az életbe is bevonuljon. — A Magyar Jogászegylet nemzetközi osztályában dr. Hajnal Hemik előadást tarlott a hágai állandó nemzetközi bíróságnak a Galatz-Brailai konfliktus ügyében megadott jogi véleményéről. Ily elnevezés alatt ismeretes azon jogvita, mely egyfelől Anglia, Franciaország és Olaszország, másfelől Románia közt merült fel. A jogvita főleg a körűi forog, hogy ugyanoly hatásköre van-e az Európai Dunabizottságnak a Galatz és Braila közötti Dunaszakaszon, mint Galatztól lefelé a torkolatig. A konfliktus, mely közvetlenül a Nemzetközi Dunaegyezmény alkotása után merült fel, először a Nemzetek Szövetségének Commission Consultative et Technique des Communications et du Transit elnevezésű szervét foglalkoztatta. Méltán lehet csodálkozni, hogyan merülhet fel jogvita néháy hónappal azután, hogy a Hatalmak a nemzetközi Duna jogát szabályozták. A magyarázatot azonban ott kell keresni, hogy a veesaillesi szerződés 346. szakaszát a Nemzetközi Dunakonferencián úgy magyarázták, hogy az Európai Dunabizottság hatásköre nem kerül szabályozás alá és ezen a felfogáson voltak a vitában álló felek is. Azonban a Nemzetek Szövetségének említett bizottsága, illetőleg az általa kiküldött comité spécial úgy vélekedett, hogy a nemzetközi Dunakonferencia tényleg szabályozta az Európai Dunabizottság szóban levő hatáskörét is és Romániára nézve kötelező hatállyal állapította meg az 1883. évi londoni konferenciát követő gyakorlatot. A londoni konferencia határozmányának azonban, mivel azon Románia nem vett részt, nagyon helyesen, nem tulajdonított kötelező erőt. A hágai bíróság teljesen elfogadta a genfi bizottság álláspontját. Ily körülmények közt valószínű, hogy a felek közt folyamatban levő egyezkedési tárgyalások