Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Dr. Kovács Marcel: A polgári perrendtartás magyarázata [könyvismertetés]

6o, SZEMLE. szabató erőnek hehe nincs és hogy törvény, pláne rendelet nem nyúlhat ahhoz, amit a bíróságok jogerősen megállapítottak. Ezt az elveta 210/928. M. E. sz. rendelet nem honorálja, ellenben világosan kimondja, hogy a rendelet intézkedése még akkor is érvényre lép, *ha a bíróság, bár jogerősen. eUenlétesen határo\olU. Ezekután felette érdekelheti a jogászközönséget, milyen cél az, amelyet a rendeletnek éz a ritka, szinte példátlan intézkedése szolgál. Hát nem azt a célt, hogy utólag jóvátétessék, ha valaki károsodott azzal, hogy papírkoronát dobtak oda neki aranykorona helyett; azt a célt se, hogy a vasúti balesetnél elbénult ember az annakidején 69 papírkoronában kifizetett járadéka utólag megpótoltassék. Hanem más célt. Azt szabja meg ugyanis ez a rendelet, hogy azokban a csődökben, melyeket a 4070/915. M. E. sz. rendelet alapján elrendelt csődönkívüli kényszeregyességi eljárás előzött meg, eljárási költségekre nézve, értsd: a vagyonfelügyelőnek és adlátusainak költségeire nézve nem ezen 4070 915. sz. rendelet intézkedéseit kell alkalmazni, hanem az 1410/926. sz. rendelet azon intézkedését, hogy ezen költségeket tömegtartozásnak kell tekinteni, az esetben, ha a csőd a kényszeregyesség befejezésétől számított 6 hónapon belül nyittatik meg. Egyszerű nyelvre fordítva ez a kővetkezőt jelenti: a 4070/915. sz. K. e. rendelet szerint a vagyonfelügyelő stb. díja csak akkor volt a későbbi csődben tömegtartozás, ha a csőd a kényszeregyességi eljárás befejezésétől számított 15 napon belül nyílt meg; ha később nyílt meg a csőd, a vagyonfelügyelő követelése II. osztályú volt. Jól volt ez így vagy rosszuj, de így volt 1915-től 1926-ig, tehát mintegy 11 évig. Bizonyára volt oka az 1915. évi rendelet alkotójának, hogy így disponált. Majd 1926-ban a 1410/926. sz. rendelet kimondotta, hogy a vagyonfelügyelői stb. díjak tömegtartozás akkor is, ha a csőd 15 napon túl, de 6 hónapon belül megnyílik. Az egész az 1926-i rendelet hatályát azonban maga ez a rendelet nem terjesztette ki az olyan kényszeregyességekre, amelyekben az eljárás még a régi 1915-ös rendelet hatálya alatt indult meg. Most, két évvel az 1926-os rendelet kiadása után hírtelen megjelent ez a legújabb 210/928. számú kényszeregyességi rendelet — szinte egyedül azzal a céllal, hogy a vagyonfelügyelőknek és velők egy kategóriában levőknek azon követelései, melyek akkor, az 1915-ös rendelet szerint, nem voltak tömegtartozásoknak tekinthetők, most utólag mégis tőmegtartozásoknak minősíttessenek. A vagyonfelügyelők és adlátusaik munkát végeztek, díjazás járt nekik, de nyilván azon rendelkezések szerint, amelyek szerint vállalták a vagyonfelügyeloséget. Gondoskodhattak arról, az 1915. évi rendelet módot adott nekik errej — hogy idejekorán hozzájussanak vagyonfelügyelői díjaikhoz. Lehet, hogy némely vagyonfelügyelő nem gondoskodott erről. Hogy miért nem, ez az ő dolga. Sok oka lehetett ennek. Talán az is, hogy maga a vagyonfelügyelő túlzottnak vélte díjazását olyannyira, hogy emiatt nem volt lelkiereje csődbekergetni a kiegyező adóst, mivel ez talán reszenzust keltett volna. Hiszen éppen a túlzott díjak korszakát építette le az igazságminisztérium az. 1926-os rendelettel. íme most a legújabb rendelet azt érezte hivatásának, hogy a netán ilyen be nem hajtott vagyonfelügyelői díjak behajtását elősegítse — a csődhitelezők rovására. Az ilyen vagyonfelügyelői díjak II. osztályú követelések voltak, most a 210/928. sz. rendelet még csak nem is 1'. osztályú követelésekké, sot nem is tömegköltségekké, hanem tömeg;artozásokká léptette elő ezeket a II. osztályba került díjakat, szétfoszlatván ezzel mindazon csődhitelezők reményét, akik az eddigi jogszabályok szerint kielégítést remélhetlek, netán azért, mert a rengeteg vagyonfel-