Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - A választott bíráskodás kézikönyve [könyvismertetés]

IRODALOM. 55 Ezek lehetnek alkalmiak (izoláltak) amikor éppen csak a kikötött -vitás ügy céljaira alakítják a felek a választottbíróságot, valamint állandó választottbíróságok, amelyek pl. a budapest Kereskedelmi és Iparkamara mellett szerveztettek 1926. évben éppen a szerző tervezete és indítványai figyelembe vételével. Nagyon ériékesek az Újlaki dr. könyvének azon fejezetei, amelyek az állandó választottbíróságokkal, az állam bírói felségjoga és a választottbíráskodás közötti viszonnyal, valamint a kereskedelmi és iparkamarák mellett működő választottbíróságokkal foglalkoznak. Találók szavai: «A mai korban, amikor a nemzetek forgalmát a legtökéletesebb közlekedési eszközök (vasút, autó, hajó, repülőgép, távbeszélő, szikratávíró, rádió) óráról-órára, sőt másodpercenként bonyolíthatják le, amikor az áru, az értékpapírok, a pénz árfolyama gyors ütemben változik, — az állami bíráskodás természetszerű berendezése, hosszadalmassága, — a leghivatottabb bírák működése mellett is a gyakorlatban sokszor egyet jelent a jogvédelem elmaradásával, megtagadásával és céljavesztetté válik.» Szerző kifejti könyvében, hogy a választottbíróságok pártatlanságát, illetőleg megnyilvánuló idegenkedést a jogászelnökből és — szakértő, tapasztalt közgazdasági férfiakból álló — pártatlan és független választottbíróságok megfelelő szervezése háríthatja el. Választottbírákul a legkiválóbb személyeket kell választani, akiknek ítélete a feleket kielégíti és a választottbíróság intézményének tekintélyt és elismerést biztosít. Ha a választottbíróság ily elvek szerint szerveztetett, úgy a pártatlanság tekintetében nem fog az állami bíróság megett maradni, azonban gyorsaság, szakszerűség, méltányosság tekintetében előnyöket mutat fel vele szemben, noha az állami bíráskodás a jogszolgáltatás széles területén sohasem teszi pótolhatóvá. Újlaki dr. végigmegy a magán- és kereskedelmi vitás ügyek különböző kategóriáin, részletesen kimutatja, hogy milyen vitás ügyben és köthetnek a felek érvényes választottbíróság szerződést. Ez a rész igen értékes útmutatóul szolgál. Nagyon becses a i>álas%totlb írósági eljárás részletes ismertetése, amellyel a törvény csak pár szóban foglalkozik. Az eddig uralkodó felfogással szemben Újlaki dr. kifejti, hogy a választott bíró megbízása nem egyszerű magánjogi megbízás, hanem ő perjogi megbízást kap, ami közjogi jellegű. Erősen hangsúlyozza - szemben az általánosan dívó ferde felfogással, - hogy a választottbíró kapcsolata az őt választó féllel nem szorosabb, mint a másik féllel szemben, ez a kapcsolat mindegyik féllel ugyanazon mérvű. Magas színvonalúak és rendkívül érdekesek szerző fejiegetései abban a kérdésben, hogy a választottbíróság jury-e, vagy oly bíróság, amely köteles a tételes jogot alkalmazni. Végkövetkeztetése az, hogy a választottbíróság szuverén, szabad belátásának egyedül irányadóul vétele a gazdasági élet bizonytalanságára vezetne, mérhetetlen károkat okozna, a választottbíráskodást szerencsejátékká alacsonyítaná, minden előrelátást, bizalmat a jog és forgalom rendjében megrendítene. Szabályként a választottbírónak alkalmaznia kell az anyagi jogszabályokat, azonban a választottbíráskodás céljának leginkább megfelel az, ha a tételes jog egyes rendelkezéseinek aggodalmas figyelembevétele nélkül minden jognak nagy és vezető gondolatai szigorúan megóvatnak. Igen értékes a könyv azon fejezete, amelyben Újlaki dr. ismerteti az