Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Spengler [Oswald] jogfilozófiai tanításai

JOGGYAKORLAT. óvadéki tőkének a bankban hagyása magában véve nem szünteti meg az óvadéki jelleget. Utal arra az állandó gyakorlatra, hogy a vételárköveteles hitelezése magábanvéve még nem teszi ezt az igényt kölcsönköveteléssé : annál kevésbbé lehet ilyen, a követelés jogalapját megváltoztató hatást tulajdonítani a puszta passzivitásnak. Valamely követelésnek kölcsönköveteléssé s — a Reichsgericht felfogása szerint — ennek folytán bankbetétköveteléssé való átalakítása a német ptk. 607. §-ának 2. bekezdése (==; magyar ptk. jav. biz. szöv. 1083. §. 2. bek.) értelmében csak a feleknek szorosan értelmezett megegyezésével lehetséges. (Leipziger Zeitschrift für deutsches Recht, 1927. évi 22. sz.) 2. Védjegybitorlás — a lexikonban. A Reichsgericht elvi kijelentése szerint az a körülmény, hogy a «Konversationslexikon»-ban az ott árumegjelölésként említett szónál («Lysol») nincsen feltüntetve, hogy illető szó mint védjegy be van jegyezve, nem veszélyezteti a védjegytulajdonost megillető törvényes oltalmat. Azok a szakértő körök, melyeknek a kérdéses árujel védjegyminőségéről való tudomása elegendő a védjeggyel való visszaélések megakadályozására, ezt a tudomásukat nem a lexikonból szokták beszerezni, melynek célja is más. Bitorlás már csak azért sem forog fenn, mert a lexikonban való közlés esetén nincs szó védjegyszerü, azaz az áru eredetére a más áruktól való megkülönböztetés céljából való utalást magában foglaló alkalmazásról. (Leipziger Zeitschrift für deutsches Recht. 1927. évi 22. sz.) 3. Kizsákmányoló s^enfidés. Ha valaki oly helyzetben van, hogy azt a pénzt, melyet meghatározott célra meg akar szerezni, a tulajdonát képező értékpapírok eladása által is előteremtheti, e helyett azonban jobbnak látja azt kölcsönképpen, magas kamat ellenében mástól megszerezni, ez utóbbival szemben nem állíthatja, hogy a kölcsönszerződés az ő kényszerhelyzetének kizsákmányolásával jött létre. (Reichsgericht.) (Leipziger Zeitschrift für deutsches Recht, 1927. évi 22. sz.) 4. «Bona fidesi) a közjogban. Ha a közhivatalnok felettes hatóságának tanácsára az elbocsátási eljárás elkerülése végett maga adott be elbocsáttatása iránt kérvényt, akkor a jóhiszeműségre vonatkozó jogelvek nem állják útját annak, hogy ezt a kérvényét természetesen annak elintézése előtt — oly időben vonja vissza, mikor a hivatalos elbocsátási indítvány kézbesítésére a törvényben megállapított határidő már eltelt. (A Reichsgericht 1927 május 2í-én kelt ítélete.) (Juristische Wochenschrift, 1927 december 3.) 5. Kö%iga%gatási szervek jogi személyisége. A Reichsgericht érvénytelennek nyilvánította azt a szerződést, melyet a berlin-dahlemi jószágkerület igazgatója a porosz kultuszminisztériummal a jószágkerületben levő két középiskola fenntartására vonatkozólag kötött, azzal, hogy a szerződést aláíró felek mindkettője a porosz állam képviselője s így a köztük — bár szerződések alakjában — létrejövő megállapodások nem valóságos jogügyletek, hanem csak az államnak belső elszámolás jellegével bíró igazgatási tényei. (Juristiche Wochenschrift, 1927 december 3.) 6. Könyvnek a bolti áron alul való eladása mint tisztességtelen verseny. Az alperes könyvkereskedő cég a felperes kiadásában megjelent könyvet, melynek bolti árát a felperes 4 márkában állapította meg, 3'50 márkáért árusította. A felperesnek tisztességtelen verseny címén abbanhagyás iránt indított keresetével szemben az alperes azzal védekezett, hogy a bolti árhoz csak a német könyvkereskedők egyesületének a tagjai vannak kötve, akik a könyvet a kiadótól a bolti ár meghatározása mellett kapják s aki-