Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Spengler [Oswald] jogfilozófiai tanításai

JOGGYAKORLAT. 51 darabonkénti 6 schillinges árban átadott részvényeket a bank egy év múlva a felperes kívánságára 9 schillinges árban vissza fogja vásárolni. A bank az egy év leteltével a visszavásárlást megtagadta azzal, hogy az a cégtag, kivel a felperes a megállapodást kötötte, a cégjegyzékből is kitünőleg, egymaga nem képviselhette a bankot s így utóbbit a megállapodás nem kötelezi. A bíróság helyt adott a papírok (400 db) felajánlása mellett 3600 schilling megfizetése iránt indított keresetnek azon megállapított tényállás alapján, hogy az a cégtag, akivel a felperes tárgyalt, a szóbanforgó megállapodást megelőzőleg, hosszú időn keresztül, a bank beleegyezésével önállóan szokott volt a felperessel ügyleteket kötni, ebből pedig következik, hogy a cégtag a cégjegyzék szerinti kollektív képviseleti jogon túl— menőleg, a felperessel szemben önálló képviseleti jogkörrel bírt. (Juristische Blátter, 1927. évi 21. sz.) 3. «Meg nem felelő házassága mint a végrendeleti juttatás bontó feltétele. Az Oberster Gerichtshof legutóbb állást foglalt abban a sokat vitatott kérdésben, hogy érvényes-e az oly végrendeleti juttatás, melyhez a végrendelkező azt a bontó feltételt fűzi, hogy a juttatás elvész, ha a részeltetett meghatározott személyi kategóriákba (felekezet, nemzetiség) tartozó egyénnel köt házasságot ? Az osztrák legfelső bíróság szerint az ily feltétel a jó erkölcsökbe ütközik; ezért a részeltetés feltétlenül hatályos (a feltétel nem-írottnak tekintendő). (Juristiche Blátter, 1927. évi 22. szám.) 4. *Ugyana\ a nyomás* a sajtó-helyreiga^ílási jogban. Az osztrák bírói gyakorlat a sajtójognak azt a szabályát, hogy az időszaki sajtótermékben közzéteendő helyreigazításnak ugyanolyan nyomásúnak kell lennie, mint aminővel a helyreigazított közlemény megjelent (1. a magyar sajtótörvény 20. §-ának 2. bekezdését), a legszorosabban értelmezi. Az osztrák sajtótörvénykönyv 23. §-ának értelmezése körében felmerült esetben kimond'a a bíróság, hogy az azonosságnak nemcsak a betűk nagysága, hanem azok vastagsága, egymástól való távolsága, sőt a színe tekintetében is meg kell lennie. Kimondta ezzel kapcsolatban, hogy a betűk azonosságának kérdése jogkérdés, (!) s így az a körülmény, hogy az elsőbíró által az azonosság kérdésében elrendelt szakértői bizonyítás nem foganatosíttatott, mert a szakértőnek kirendelt egyén kijelentette, hogy ennek a kérdésnek az eldöntésére szakértelemmel nem bír (!), - nem ad alapot-az eljárás megsemmisítésére. (Juristische Blátter, 1927. évi 21. szám.) II. Németország. 1. Óvadék átalakulása bankbetétté. A felperes 1910-ben elvállalta az alperes bank képviselőségét s ebben a minőségében 5000 márka óvadékot te;t le a banknál. 1919 október végén a felperes óvadéki számlája az időközben történt be- és kifizetések révén 20,000 márkát mutatott a felperes javára. A képviselői viszony 1920 nyarán megszűnt, a felperes azonban a számlája javára mutatkozó összeget a bankban hagyta s csak 1926 márciusában lépett fel annak valorizált kifizetése iránti igényével. Az alsóbíróságok a keresetet elutasították azon az alapon, hogy az óvadéknak a képviselőségi viszony megszűnte után oly hosszú ideig való vissza nem követelése tekintette) arra, hogy a kifizetés akadályokba nem ütközött volna s azt az alperes meg nem tagadta, --• az óvadéki jelleget megszüntette és a felperes követelését úgynevezett «tiszta bankbetétté» alakította, mely a valorizációs törvény éneimében fel nem értékelhető. A Reichsgericht a másodbíróság ítéletét feloldotta : ítéletének indokolásában kifejti, hogy az