Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Spengler [Oswald] jogfilozófiai tanításai

48 JOGGYAKORLAT. nem az ily egységet alkotó szerv egyes tagjának akár erkölcsi, akár testi épségét — hanem az állami hatalom csorbítatlan épsége — az állami fennhatóság érintetlensége. Minthogy a védett jogtárgy tekintetében az állami hatalom végrehajtásában eljáró katonai járőr jogi egységet képez — a járőrön a hivatalos eljárásával kapcsolatban ejtett sérelem is egységes fogalmat alkot — mely sérelem az egységet alkotó járőr tagjainak száma szerint részekre nem bontható. (1927. X. 19. B. 7759/926. sz.) IQI6 : XLI. tc. A kaszinói becsületügyi ítélkezés jelentősége a bűnvádi eljárás szempontjából. Mindkét előző fórum a vádlottakat a becsületsértés vádja alól a BP. 326. §-ának I. pontja alapján azért mentette fel, mert vádlott az általa bizonyított abból a tényből, hogy a l.-i kaszinó választmánya főmagánvádlót a kaszinó tagjai sorából kijárta, kellő alappal vonta le a főmagánvádló erkölcsi megsemmisítésére vonatkozó következtetését. A kir. törvényszék ítéletét helybenhagyó kir. ítélőtábla ezt a jogi indokot némileg módosítva akként fejezte ki, hogy a vád tárgyává tett megszégyenítő kifejezés a valónak bizonyult ténynek csak színező és jellemző, tehát vele annyira bensőleg összefüggő része, hogy azzal jogi egységet alkotva a tény valósága bizonyításának jogi hatása arra is kiterjed. A Kúria szerint mindkét alsófokú bíróság jogi megállapítása téves. 'Valamely tényre közvetlen utaló és becsületsértést magában foglaló kifejezés, a tény valósága esetén is, csak akkor vonható a Bv. 16. $-ának rendelkezése alá, ha a kifejezés használatára a való tény kellő alapot nyújt. Másszóval, ha a kifejezésben foglalt sértés nem súlyosabb, mint a valónak bizonyult tény diffamáló volta, tehát a megsértett személy erkölcsi értéke szempontjából a tény és a használt kifejezés egyenlő súlyú. A kir. törvényszék ítéletének indokolásában arra utal, hogy az általános társadalmi felfogás szerint a kaszinói egyesületek hivatva vannak bíráskodást gyakorolni tagjaik erkölcsi integritása felett és hogy a kizárás ténye az uralkodó társadalmi felfogás szerint az illető tagra nézve egyenlő a társadalmi lehetetlenüléssel és erkölcsi megsemmisüléssel. Ezt az indokolást a kir. Kúria semmiesetre sem teheti magáévá. Nincs elfogadható alapja annak a megállapításnak, hogy a társadalmi közfelfogás általánosságban ilyen jelentőséget tulajdonítana a kaszinói választmányi határozatoknak és ahhoz ilyen súlyos konzekvenciákat fűzne. De ettől eltekintve, legyen a társadalmi felfogás bármilyen a kaszinói határozatokkal szemben, a büntető bíróság ítéletének indokolását ügydöntő kérdésben arra nem alapíthatja. A büntetőbíróság semmiféle társadalmi fórum határozatát nem ismerheti cl olyan döntő hatályúnak, hogy abból magából feltéllenül valakinek erkölcsi megsemmisülésére szabadna következtetni. A kaszinói választmányok határozatát sem fogadhatja el tehát a bíróság oly meggyőző bizonyítéknak, amelyre csak egyszerűen utalni keli, amidőn valakire az erkölcsi megsemmisülés bélyegét akarják rásütni. És pedig annál kevésbbé, mert a kaszinóból való kizárás okául az is szolgálhat, hogy a kaszinó rendjét az illető tag súlyosan megsértette, ami pedig semmi összefüggésben nincs az erkölcsi integritással. Igaz, hogy az elsőfokú bíróság tényként azt is megállapította, hogy a letenyei kaszinó fentemlített határozatának indokául a főmagánvádló által a H. szövetkezetnél elkövetett állítólagos visszaélések szolgáltak, továbbá, hogy főmagánvádló a kizárási határozatot a kaszinó közgyűléséhez meg nem fellebbezte. Ezek a tények az említett kaszinói választmányi határozat diffamáló voltát és bizonyító erejét semmivel nem fokozzák. A főmagán-