Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Spengler [Oswald] jogfilozófiai tanításai

JOGGYAKORLA T. 49 vádlŐ által állítólag elkövetett visszaélésekre a kir. törvényszék a tény­megállapítást ki nem terjesztette, ellenben tényként megállapította azt, hogy a kir. ügyészség főmagánvádlóval szemben a H. szövetkezet sérelmére el­követett állítólagos bűncselekmények miatta nyomozást megszüntette. Abból a körülményből, hogy főmagánvádló a kaszinói választmány határozatát meg nem fellebbezte, nem lehet arra következtetni, hogy főmagánvádló azt magára nézve sérelmesnek nem tartotta, csupán arra, hogy a határozat indokául felhozott körülmények elbírálására a kaszinói közgyűlés illetékes­ségél nem ismerte el. Ezek szerint az alsófokú bíróságok tévesen állapították meg, hogy a vádlott által használt, valamely tényre utaló, sértő kifejezés valósága bizonyítást nyert és ehhez képest tévesen mentették fel vádlottat, a Bv. [6, >;-ára való hivatkozás mellett. (1927 : X. 18. B. 954/927.) A Kúria meg­tisztult látkörből való, bölcs ítélkezésének egy újabb, félreismerhetlenül jellemző bizonyítéka e határozat. i(j2i: III. tc. szerinti ingatás értelmezése. A törvény 6. §-ának nyilván­való célja az, hogy a katonaság intézményét, a fegyveres erőt még attól a veszélytől is óvja, ami az egészen szűk körben, vagy alattomban foly­tatóit izgatások és áskálódások bomlasztó hatásában rejlik. Nem szükséges azonban ezen cél érdekében a törvény tilalmát oly­annyira kiterjeszteni, hogy családtagnak családtaghoz, nevezetesen testvérnek lestvérhez intézett, kizárólag ennek szánt, borítékba zárt olyan bizalmas tartalmú levél is az elkövetési módozatok közé soroztassék, mint vádlott­nak vád tárgyává tett levele. A hozzátartozók között elhangzott vagy levél­ben közölt ilyen nyilatkozatok ugyanis a törvény által védeni kívánt intéz­ményeket komolyan rendszerint nem veszélyeztetik. (1027. X. 4. B. 3560/926. sz.) E kötvény által előszabott mellékbüntetés a BTK. 54. §-ának alkal­mazásával szintén mellőzhető. 1927. X. 18. B. 5755/926. sz.) Tiltott közlés: felmentés: mert: vádlott nem a fegyverszakértői írás­beli véleményt, tehát hatósági iratot, hanem a házkutatás és bírói szemle lefolyását és a fegyverszakértőknek egyes megállapításait közölte, amelyeket csak a helyszíni szemle alkalmával talált lövése nyomokkal kapcsolatban élőszóval terjesztettek elő. Ennek közzététele pedig nem esik a felhívott törvényhely által tiltott közzététel körébe. De nem állapítja meg vádlott cselekménye az 1897: XXXIV. tc. 20. sj-ában meghatározott tárgyalási titok megsértésének vétségét sem, mert ez a törvényes rendelkezés csakis a nem nyilvános tárgyalás vagy főtár­gyalás közzétételét tiltja, már pedig a vizsgálóbíró által tartott helyszíni szemle és házkutatás, tárgyalásnak nem tekinthető. A vizsgálóbíró által foganatosított házkutatás megállapításai a Bp. 191. g-a szerint hivatali titkot képeznek ugyan, de csak azokra nézve, akik a házkutatásnál mint a ható­ság tagjai, közegei, vagy mint bírósági tanuk vettek részt. A vádlott nem mint olyan egyén van vádolva, aki a titoktartásra kötelezett jelenvolt sze­mélyek közé tartozott. (1927. XI. 3. B. 4075/926 ) A napilap sérelmére elkövetett rágalmazás esetén a Btk. 110. §-a értelmében csakis a kiadóvállalat részvénytársaság cégnek, mint a lap tulaj­donosának, tehát sértett félnek magánindítványára üldözhető, valamint a Bp. 47. :5-nak 1. bekezdése értelmében főmagánvádlóként is csak az említett sértett cég és illetve mind a két esetben ennek törvényesen jogo­sított jogi képviselője léphet fel. Jogállam. XXVII. évf. 1. füzet. A

Next

/
Thumbnails
Contents