Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Spengler [Oswald] jogfilozófiai tanításai

JOGGYAKORLAT. 4* indítható valamely eljárásra, de nem vonhatja maga után az ügylet érvénytelenségét. (Kúria P. IV. 3225/1927. sz., 1927 okt. 25.) Bon. A kötelező-jegy (bon) fizetési kötelezettséget maga után vonó fizetési igéret. A kereseti bonoknak nem vitás kiállításával tehát alpereseket az a kötelezettség terheli, hogy az azokban kitett vagy azokból még hátralékos összeget a felperesnek megfizessék. (Kúria P. VII. 8474/1926.. sz., 1927 nov. 8.) Nem a V. T. 102. §-ban előírt időben felvett óvás hatálya. Az állandó bírói gyakorlat értelmében a V. T. 102. §-ában az óvásfelvétel idejére nézve foglalt korlátozás nem érvényességi kellék és csak annak javára szolgál, aki ellen a váltó cselekmény teljesítendő; ha tehát az óvatolt személy nem tesz kifogást az ellen, hogy a váltó 2 óra előtt mutattatott be. , sőt azzal, hogy az óvatoló^ személy felszólítására érdemben nyilatkozottt — az óvásnak a törvényben előírt időhatáron kívül való felvételébe beleegyezett — az óvás hatályosan vétetett fel. (Kúria P. VII. 497/1927. sz., 1927 nov. 11.) Utólagos valorizáció. Az állandó bírói gyakorlat szerint jogerős ítélettel meghatározott és még meg nem szűnt pénztartozás tekintetében is helye lehet az átértékelésnek és ezt az igényét a jogosult fél új keresettel is érvényesítheti. Az átértékelésre irányuló újabb keresettel szemben az ítélt dolog kifogása sikerrel csak az esetben vehető fel, ha a felperes a követelés valorizálatlan összegét fenntartás nélkül elfogadta. Ez az eset ezúttal nem forog fenn, amennyiben a nem vitás tényállás szerint az alperes az előző perben megítélt tartozását máig sem fizette ki. (Kúria P. IV. 2342 1927. sz., 1927. okt. 28.) V. ö. Tj. íj. §-ávai. A külön kielégítési alapul szolgáló ingók és a kényszeregye\ségi eljárás költségei. A csődönkívüli kényszeregyezségi eljárásról szóló és az 1926. évi március hó 5. ,napján életbelépett 1410/1926. M. E. számú kormányrendelet 21. § 7-ik bekezdésének rendelkezéseiből következik, hogy a joghatályosan szerzett, külön kielégítési joggal terhelt vagyontárgyak elsősorban annak a hitelezőnek, illetve hitelezők követelésének (követeléseinek) kielégítésre szolgálnak, akinek, illetve akiknek javára a zálogjoggal terhelt kérdéses ingó dolgok (ingó vagyontárgyak) a kényszeregyezségi eljárás megindítását megelőzően végrehajtás útján kielégítési alapul joghatályosan, lefoglaltattak (összeirattak). A külön kielégítési alapul szolgáló ingó dolgokat áz utóbb folyamatba tett csődönkívüli kényszeregyezségi eljárás költségeiből, tehát a dolog természete szerint, de a csődtörvény Jf. §-ának analógiájára figyelemmel is csupán a kényszeregyezségi eljárásba bevont tömegnek ezen külön kielégítési alapra eső tartozásai és költségei terhelik: az ezek levonása után fennmaradó külön kielégítési alapot képező ingó vagyon árverési vételára azonban már az illető zálogos hitelezőket illeti a foglalások sorrendjében. (Kúria Pk. V. 7679, 1927. sz., 1927. nov. j.) /. Bizományi árak fixáron való vétele. A bizományi viszony jellegét nem befolyásolja az, hogy a bizományos részére fix árak szabattak, s következésképpen az a körülmény, hogy a bizományos a kijelöltnél kedvezőbb feltételek mellett köti meg az ügyletet, a szerződést bizományi jellegétől meg nem fosztja. (K. T. 378., 370. §.) Nem érinti a szerződés bizományi jellegét az sem, hogy a bizományos tartozott-e vagy sem elszámolni a megadott limitált ár és az általa elért bevásárlási ár közti különbözetről. //. Bizományi áru csődből való visszakövetelése. A bizományi árunak a közadós csődjéből való visszakövetelését illetőleg nem elég a bizomány