Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Spengler [Oswald] jogfilozófiai tanításai

42 JOGGYAKORLAT. viszony fennforgásának az igazolása, hanem ezen felül még azt is bizonyí­tani kell, hogy a visszakövetelt áru azonos a megbízó részére vásárolt áru­val. (Kúria P. VII. 2153/1927 dec. 16.) Á késedelmes adós kárkamalot tartozik fizetni — mérsékeltet, ha nem nyerészkedett. A fellebbezési bíróság az anyagi jog sérelmével ítélte meg csak az í%-os törvényes kamatokat; mert a késedelmes adós az 1923. évi XXXIX. tc. 2. §-a értelmében kárkamat megfizetésével tartozik ; a fennforgó esetben azonban arra való tekintettel, hogy az alperes vétkesen késedelmesen nem mondható és hogy az is nyilvánvalónak látszik, misze­rint az alperesi róm. katholikus hitközség a késedelem ideje alatt tartozása összegével nem nyerészkedett — a leihívott törvényszakasz második be­kezdésében meghatározott mérsékelt kárkamat megítélése volt indokolt, arra való különös tekintettel is, hogy az alperes a kereseti vállalati összeg­nek jelentékeny részét a szerződés szerinti lejárati időt jóval megelőzően már kötelezettség nélkül, a felperes iránti méltányosságból fizette ki. (Kúria P. VII. 2838/1927 dec. 20.) Szállítmányozó felelőssége. Az a körülmény, hogy a hiány a vasúti fuvarozás vagy a beraktározás ideje alatt állott-e elő, nem volt ugyan megállapítható, ennek ellenére a fellebezési bíróság az alperes felelősségét helyesen állapította meg egyfelől azon az alapon, hogy a vasúttól kiváltás alkalmával, bár a ládák egy része rozoga és sérült volt, nem vizsgálta meg tüzetesen az egész küldeményt s ez által a vasút ellen netán támasztható kárigény érvényesítését lehetetlenné tette, másfelől pedig azért, mert amennyiben a hiány nem a vasúti fuvarozás alatt, hanem a beraktározás idejében állott elő, mindkét beraktározó cég az alperes megbízottja lévén, azokért az alperes a K. T. 385. §-a értelmében felel. (Kúria P. VII. 7271/1927. 1928 január 10.) Vasúli alkalmazott szolgálatképtelensége tekintetében a felvételkori szolgá­latának ellátására való alkalmassága az irányadó. Az 1914:: XVII. tc. 53. §. 11. pontja értelmében az állandó vasúti alkalmazottnak a szolgálatot iga­zolt szolgálatképtelenség esetében fel lehet mondani. Az alperes tár­saság szolgálati szabályzatának 72. §-a és a 71. §. 2. pontja értelmében a szolgálatképtelenség megállapítandó, ha az alkalmazott sem annak a szol­gálatnak, melyre felvétetett, sem annak, melyben legutóbb alkalmazva volt, ellátására nem képes. E rendelkezés az idézett törvény 56. §-a értelmé­ben csak annyiban bír érvénnyel, amennyiben a szolgálati rendtartással nem ellenkezik, vagy a személyzetre nézve annál kedvezőbb rendelkezé­seket tartalmaz. így értelmezve a szo'gálati szabályzatot nem lehetne szol­gálatképtelennek tekinteni, azt a vasúti alkalmazottat, aki legutóbbi alkal­mazásának ellátására nem alkalmas ugyan, de azt a szolgálatot, amelyre fetvétetett, ellátni képes. (Kúria P. II. 9428/1927 dec. 22.) /. Bizományos felelőssége. A K. T. 369. §-a szerint a bizományos az ügyletet a rendes kereskedő gondosságával, a megbízó érdekeinek megfe­leloleg és a megbízás értelmében köteles ellátni, ellenesetben az ellenkező magatartásából származó kárért a megbízónak felelősséggel tartozik. Alpe­resek a két vágón áru értékesítésénél szerződésellenesen és vétkesen jár­tak el akkor, amikor ezt az árut a megbízó felperes érdekeinek szem elől tévesztésével, sőt az ő kétségtelen kárára, nem a kiskereskedőknek való eladásánál elérhető nagyobb ár mellett értékesítették, hanem nagykereske­dőknek adták el. Az ebből származó kárért tehát az alperesek a felperes­nek felelősek. //. Magasabb kárkamat — a pénzérték állandósulása esetén is — az

Next

/
Thumbnails
Contents