Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - A védelem mint művészet

494 D? BARACS MARCÉL. cserben a vállalt kötelességet. Mert a védő van a vádlottnak kedvéért és nem megfordítva. Az a felismerés, hogy a védő van a vádlottnak kedvéért és nem a vádlott a védő kedvéért, kell hogy vezesse a védőt nemcsak a tárgyaláson, de a védelemnek egész folyamata alatt. Ez oly természetes és sokszor mégis az ellenkező benyomást nyerjük. Síp, dob és harsona zengik, hogy ez vagy amaz kiváló Kartársunk ennek vagy annak a letartóztatottnak védelmét elvállalta. Pergőtűz módjára következnek az intervjuk a gyanúokok alaptalanságáról, a bizonyítékoknak ellentmondásairól, a védőnek beadványairól, taktikai szándékairól, az ügyésznél vagy vizsgálóbírónál tett látogatásairól, a vádlottal folytatott beszélgetéseiről, a főtárgyalásra való készülődéseiről. A végén már nem tudja a közönség, ki követte el a bűntettet, a vádlott-e vagy védője, s ha mégis a vádlott követte el, nem-e védője kedvéért cselekedte. Ha szabad a Bűnügyi Védők Egyesületének s egy kévéssé a kamarai ügyész uraknak figyelmébe ajánlanom: húzzanak vastag vonást az alá, ami eddig történt. Ne legyen senkinek sem bántódása az eddigiek miatt. De vegyen tudomást mindenki arról, hogy a reklámozásnak -- mondjuk — «arany»korszaka elmúlt és minden újabb kísérlet kérlelhetetlenül üldöztetni fog. Hogy a gondolatnak fonalát felvegyem: a reklám lehet egyes védőnek művészete, de a védelemnek művészete azt meg nem tűri, tegyük hozzá — az etikája sem. A védőbeszédben összpontosul a védelemnek időrendben isr lényegben is végső erőfeszítése. Az okfejtést, amit a dialektika kitermelt, a retorika van hivatva közel hozni és elfogadtatni a bíróval. A vád és védelem küzdelmében a perbeszédek az ú. n. *taktischer Schlag», amelynek sikerét azonban igen sokszor, a legtöbb esetben már előre eldönti a peranyagnak előkészítése, a «sirat égis cher Aufmarscin. Ez pedig legalább oly nehéz, sokszor művészibb feladat, mint egy formás oratio. mert csak teljes jogtudással, biztos judiciummal. helyes invencióval oldható meg. A védő előtt fekszik a vád, amelynek sémája mindig csak egy és ugyanaz lehet, hogy t. i. a tény f b tény 4- <: tény + stb. tény együttesen megvalósítják a vádbeli bűncselekménynek öszszes ismérveit; egyenlettel kifejezve a 4- b + 0 4- stb. — B. A védőnek vizsgálni kell: mely tényadatnak kell kiesnie, hogy kiessék valamely törvényi ismérv, tehát az egyenleg felboruljon; ami kétféleképpen történhetik; vagy úgy, hogy az illető